Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - Mózes Attila: Mint tavaszi ágakon himbálódzó bárányok hangja (elbeszélés)

— Lehet. Máskülönben nem is olyan biztos. Mert ha egyszer mégis megjelennek, akkor máris van valami bizonyosság az életünkben . ..

— Minden éjjel föl fogunk riadni, s azt keressük, ami hátha nincs!

— Na látod! — mondom tettetett egykedvűséggel. — Most egészen pontosan fogalmaztál.

Sokáig hallgatunk, és bámulunk kifelé az ablakon. Mintha azt várnánk, amit nem várunk. Aztán az asszony, mint aki nem tudja immár eldönteni, melyik lehetséges téma a rosszabb, a másikkal próbálkozik:

— És agyonverték, és aztán semmit nem találtak a pincében?

Ezt úgy mondja, mintha én lennék a felelős.

— Igen, semmit nem találtak, de á szóbeszéd még sokáig megemlékezett egy mészárosról, aki emberszalámit készített a pincéjében, s akit agyon kellett verni, mint egy patkányt.

— De hát semmi sem volt igaz! — kiált föl értetlenkedve a feleségem. — Semmi, de semmi!

— De igen — mondom lassan, tűnődve. — Valami csak igaz volt az egészből. A patkányok voltak. Azok jgen. Én láttam őket... Okos állatok. Mindig megorrontják a veszélyt. Láttam.

835