Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - Dobai Péter: Budavár visszavívása, 1686 (irodalmi forgatókönyv)
azért csak megtettünk, és többet is talán ... — mondja Miksa Emmanuel, bajor választófejedelem. — Ám nagy Győzelmünket az Iszlám fölött, mindörökre megörökítik a krónikák és azzal, hogy Budát haddal és ostrommal bevettük: elértük ama magasztos célt, hogy tetteink és harcaink által, úgy mondjam, bevonultunk a históriába, a világtörténelembe, millió keresztény ember sorsának, rejtélyes jövőjének lehettünk kovácsai, ha nem is kalapáccsal, hanem karddal, ágyúkkal, lándzsákkal. . . Különben én, a magam részéről: mindig is pacifista voltam, háborúkat nem akartam soha! — mondja agresz- szivitással keveredő rezignációval hangjában Prinz Eugen. És még hozzáteszi, Miksa Emmanuel, bajor választófejedelemhez intézett — játszinak, mókásnak tetsző — szavaihoz. — . .. Ó, Maximilian, ó, kedves Max! Igen? Igen! Sajnos, amikor Genuában jártam, kedvem támadt sétálni, de nem a tengerparton ... ott annyira erős a hullámok moraja . . . hanem a genuai temetőben, abban a középkori sírkertben . .. csak sétáltam és egyszercsak egy sírkő feliratára esett a tekintetem: „Ma la gioia e una pel- legrina sulla térré.. . Az öröm csak zarándok ezen a földön.... A két fényes menet találkozik: nagy üdvözlésben egymást részesítvén a Győzelem alkalmából. A Buda felé igyekvő és oda meg is érkező egyházi főméltóságok, nyomban újraszentelik az egykori Zsigmond király—Mátyás király korabeli és rommá lőtt régi templomok, kápolnák, szentélyek oltárait, megáldják és megcsókolják a törökök által fürdőnek használt nehéz márványfalakat, amelyeken alig olvasható a valamikori keresztény, latin nyelvű, vésett írás. 32. BÉCS. A győzelmi ünnep. Díszsortűzek: muskétákból és ágyúkból a város falairól. A bécsi és salzburgi érsek misét celebrál a St. Stephankirchében. Öriási tömeg énekli a Te Deum-ot. A Te Deum után a carrarai fehér márványból figurásra faragott szószékről mennydörög a salzburgi érsek: — .. .Ezeket tegyétek: Mondjatok igazat egymásnak! Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet kapuitokban! Az élet és békesség: szövetséget jelent testvéreim! És ha méltó reá a ház, szálljon reá békességtek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok és hajlékotokra! Most kezdem igazán megérteni... hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte az, aki féli őt és igazságot cselekszik. Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, éljetek minden emberrel békességben... Lám, hallhattátok: Isten győzelemre segítette a keresztény fegyvereket Budán! Most talán megszűnnek az eddig szüntelen tomboló háborúk. Ám, testvéreim! — Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Isten és az ő Fia, ki kereszten miérettünk szenvedett kínt és halált: békességet hirdetett néktek, békességet a tőle távoliaknak és békességet a hozzá közelinek! Testvéreim! Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát! Vegyétek fel az üdvösség sisakját és a Lélek kardját, amely az Isten igéje, amiképpen ezt megtették a hitetlenek ellen vívott harcukban Buda váránál a keresztény katonák! Béke veletek! Ámen. Jézus Krisztus békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. Ámen. Fáklyák lobognak, kint a Stephan-Platzon. Ott is hatalmas embertömeg énekel, ujjong, táncol. Kintornások és koldusok vegyülnek el a polgárok és a nemesek között. Zúgnak a Stephankirche, a Peterkirche, a Kapucinosok templomának, a Német Lovagrend komor templomának harangjai és bent a templomokban fölzúgnak az orgonák. Kint az utcákon extatikus népünnepély, afféle „utcabál”, tele utcalányokkal, kiknek szabadon van a mellük és csecsbimbóik vörösre vannak festve, arcuk; szemük is vastagon festve, hajuk kibomlott. Az utcákon sört és bort mérnek, a pecsenyesütők előtt nagy tömegben isznak-falnak a bécsi polgárok és a közülük kima813
