Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - Kabdebó Lóránt: Csoóri Sándor: Kezemben zöld ág
szét ben csaknem ismeretlen intimitása egy jelentős költő nagyszerű megújulásáról tanúskodnak. A Félig bevallott élet Töredék című esszéjében Csoóri elmondja, hogy kórházi ágyában Szabó Ede Rilke világa című esszé-könyvét olvassa „figyelemelterelésül”. Közben csapdába esik, hiszen sajátos költőd tulajdonságának lényegi problémájával találkozik. Most tudatosította a maga számára, hogy szívesen lett volna nagy magyar elődjeinél és példaképeinél „sokkal esztétikaibb minőséget kiérlelő író is”. Író, aki azokat a „metafizikai suhanásokat, megrendüléseket” keresi, mint amilyen Rilke halál-élménye: ahol a halál az élet általunk meg nem világított oldala. Rilke olvasása közben fogalmazza meg Csoóri, hogy az „esztétikai igény természeti igény. Az élő ember legbensőbb igénye. A mindig megújuló és megújító meglepetés.” A Rilke-álom kísértése úgy munkál, hogy szembesül a költő valóságával, beleépül ars poeticájába: „Van-e, lehet-e ennél földibb, de metafizikai síkon is vonzóbb kísértés egy író számára, különösen egy olyan elakadt fejilődésű ország irodalmában, ahol az ég felé röpülve is a társadalom kólóncaival a nyakában repülhet csak az író? Ahol a rózsáról, a ganyédombról, az árokparton talált pléhkanálról, a gyanús köröket leíró darázsról nem a lét öröme, undora, sem a fcettéhe tört élet vagy a földi otthomtalanság képzete születik meg benne, hanem a társadalmi idegenségé. Mintha az ilyen irodalmak nem ismernék az őstémák leronthatatlan rangját, mintha az abszolút értékeket gőgösen félretolnák, holott ebben az ügyben Thomas Mann-mak kell igazat adnunk, aki ezt írja a Doktor Faustus-ban: »az abszolút értékekbe vetett hit, bármily illuzórikus is, szerintem életfelrtétel.« Más szóval, az esztétikai képesség — hasonlóan a humanizmushoz — nem valami ellenében megszülető képességünk, de önmagában is érték, önállósulásra alkalmas minőség.” Ahogy az Eluard-ihatás negyedszázada, úgy é v t i zed ford ülőnkön a Rilke-élmény nem valamilyen elszakadásra, éppen a saját útján való megerősödésre, újabb önállósodásra ösztönzi. Így tudja személyes élményeit, betegségét, a kedves halálát, tehát az élet megszakítottságának tényeit egy költői folytonosságba építeni. Számára ismét csakis a dal, a külön-esztétikumba építettség lesz ennék a költőd megújulásnak a formája, kerete. A dal jellegzetessége: a jelenben élés. A jelen adott hangúlatát adja a vers, úgy, hogy közben megjelennek ezt a jelent meghatározó, alakító emlékképek. A mostani kötetének a jelene: a gyászutániság. Az élete delelőjén álló férfi már elsiratta korán elhalt kedvesét: most az emlékkel birkózik. A még jelenlévő, éles hiányérzettel, és a fakuló képek kegyetlen tényével. Közben a múlandóság élményével kell mérkőznie, majd újabb szerelem pillanatai kéredzkednek a gyűjteménybe. A halál-élményt, illetve tapasztalatot előző köteteiben pszichológiailag széles skálán variálja. Hol egyszerűen nem hiszi el a kedves halálát, máskor lázad a halál ellen, aztán rezignáltan beletörődik. Olykor ritka gyöngédséggel, intimitással szólal meg, máskor durva, rekedtes a hangja. Néha a szeretett nő emléke mindent kirekesztőén kozmikus méretűvé növekszik, máskor magánéletük emlékeit a háborús emlékek árnyalják. A mostani kelteiben elmozdul már a régebbi tényéktől. Emlékükkel birkózik. A mindenkori jelen kegyetlen : ha a vers rá épül, nem lehet se a múltba visszakéredzkedni, se a jövőt előreálmodni; mindig az adott élmény tényei uralják a verset, kényszerű igazmondásra hangolva a költőt. Ha Szabó Lőrinc mestere lehetett Csoórimak, ebben megkötötte utóda kezét. Lábadozása a halál-élményből A huszonhatodik év kemény őszinteségét követi. És ez a jelent figyelő őszinteség nemcsak a gyász és hiány énekesévé, de az életöröm dalnokává is teszi. Miennyire emberi: az új öröm pillanatát nem fátyolozza, sőt mélyíti az átsuhanó gyász hangulata. Csoóri népszerűsége jellegében is emlékeztet a Szabó Lőrdncéére: nemcsak szakmai jellegű, de a versszerető közönség kedvelt költője. Ha lehet verset szétválasztani alkotójától és alkotójának tágabb életművétől, akkor a Csoóri-versek önmagukban is élnek, hatnak, népszerűek, önmagukért. Csoóri varázslata: egy-egy versben önálló világot képes alkotni. Mint egyes népdalok. A tájétonény, a tárgyi leírás olyan belső 76
