Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Galambosi László: A törvényhozókhoz, Rejtőző, Ércteli éj (versek)

GALA MBOSI LÁSZLÓ

A törvényhozókhoz

Fölbukkannak még a Búvár Kund-szívósságú akarások, a félelem hajóit lékelő örömük.

A barátság kibontott vitorláival, virág-könnyű rakétáival meghódíthatja a bizalom csúcsait.

Törvényihozok, gyűljetek a napmeleg nyugalom márványasztala köré. Küldjétek haza a csorba-ítéletű fegyverforgatókat. Szólítsátok magatok mellé a békíyózó-türelmű, a Rontást száműzetésbe parancsoló tudósokat. Ne gyilkolja kazlakat-váró szérűinket a tűz. Szaporodjanak a jótevő gép-állatok, a jég-metszők, a hómező-szabadítók, a sivatag-vonulást hőköl tetők. Vitézkedjen a vetés, a mag-sisakos kalász.

Szakadjon szét a Hideg-Birodalom, a Kő-Ország, a Tikkadás-K'ontiinens. Éneklő gyümölcsfák emeljék magasba a sugár-baldachinos eget, a folyam-szentelöt, a lomb-sokasítót. Ringatózzanak galam'bbögy-kerek almák, trombita-sárga körték, tündértenyér-izzású barackok.

A vaspalástú, kaszaboló-tollú angyal ne keringhessen többé! Hamvadjon el a törtető kardok, a sebek bogáncsos fészkéből kif ordult lándzsák lobogása.

Borjakat féltő tehenek, gidáfcat, bárányokat vigyázó .kosok, margaréta-koronás bikák közt szunnyadjon a pillangós-bundájú rét. A jóság bölcsője fölött új Világ-Anya oltalmazzon. Ültesse térdébe a lányarcú csillagokat, hogy ölelkezhessenek a Zöld Bolygóval, az igazság-mozdulatú emberiséggel. Az éhség foszlott-köntösű lovasai ne tűzhessék ki zászlaikat a csonkuló kunyhók, a papír-ablakú kalyibák fölé. Kenyeret kívánó hússal, a zsír aranypénzét ringató levessel gőzölögjenek a tálak mindenki előtt.

A szomjoltó poharat, a szájtól szájig érkező edényt ne söpörje le szög-ujjú, tördelő támadó. Buzogjanak a ráhajló fejekkel koszorúzott források, a megtartó vizek. Emelkedjünk ronthatatlan ivadékainkkal, irgalmat-mentő 'szándékainkkal, hogy megölt halaink pikkelyétől, szökőkútként fölhabzó vérétől ne boruljon lángba a tenger, ne zuhanjon a Hiábavalóság szakadékéba a Föld.

683