Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Varga Imre: Sorsnéző, Lova story, A lebontott Zabos albérletében, sok éve már, Emlékszem, Évek, órák, Vissza a purgatóriumba, Ígéret földje (versek)

ez így méretesebb jobban is áll egy növendék tündérhez másfél éves lesz hamarost írom hogy mire gondolok (írom) papírra (írom) könyökömnél majdani könyv lapjai homokvár falait tapasztgatom holnap mind szétpereg állhatatlan betűk (írom) miég bírom bár ég a szemem és néha halkan kattan az óra hátam mögött és látom Ginsberg pina-forma száját új könyvének fedelén őt olvastam nemrég (öt hat órája tán?) s ez is múltba rángat eltorzulnak köröttem a falak és füst fogta gerendák a csillár fölött (vissza-képzelem) akkor még hippi voltam előhad-tiszt húszon alig túl és megint a bagzó macskák elmebeteg nyivákolása mintha órákkal ezelőtt (egy ás kettő között ?) nem a felső szomszéd sarokjáró nő dübögött volna zárt vadként járkálva föl-alá nyiszorgó ágyáról leszállván mintha még az akkor-idő (tíz tizenegy év?) telne most is amikor írom (írom) csontjaimnál fűtőzik a tél elvonván melegüket hajnalra maroknyi szenes és zúzmarás faág ágyam rongyai közt máskor estefelé kezem a félálom sötétjéből kikapva páfrányok csuklómnál szauruszoík akkor (írom) csak a hiány volt a hiány és egyedüllét nem ez a keserves éjszaka nem ez a sokszoros magány

1984. december 7.

Vissza a purgatóriumba

A repcetáblát átszelő dülőúton ballagok.

Vállamon gázálarc-táska,

kezemben kosár. Az útszélen margaréta,

cickafark, pipacs, bogáncs, galagonya —,

kökény- és vadrózsabokrok, s itt-ott

sárgít még a repcevirág is;

de duzzadnak már szőrös zöld becői

és a zsíros kis magvak odabent. S itt már korunk

okádékai: műanyagzsákok, korhadó deszkák,

téglatörmelék, rozsdás vasak,

roncs rádiók s még egy idő-csócsálta

autókarosszéria is. Karomon kosárban:

dióízű galambgomha, rákízű pereszke, rókagomba,

apró pöfeteg, riziike, fenyőtinórú, csiperke

és egy kis csokor fülőke is. S papírzacskónyi