Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Markó Béla: Siető idő, Ahogy az autóbuszon csüngnek reggelente, Vitrail a múló időről, Kedves Kasszandra (versek)
MARKÓ BÉLA Siető idő Égesd meg, tűz, a fáikat! Szél, a lorhbot tépd le róluk! Fröcsköljétek >be vérrel az ágakat, ti forgandó napok, hogy ne kínlódjék az élő, jobb, ha késsel elmetszik torkát, johb, ha egy csapásra minden megváltozik, ha kell, hát tűzzel fonnyasztva, siettetve, szinte várva, hogy rossz legyen, hogy eltaiszits, hogy űzz el te is, aki szeretsz, mert semmi kedvem átélni lassú elmúlásom, semmi kedvem hűlő emlékekben keresni forró magam, a ránk törő hidegben belénk nyilallhat még, hogy mit vesztettünk. Nem kell az ősz! Szakadj le, hó, felettünk! Méhek között egy kasban végre otthon lehetnék én is, sok sárgásbarna tfej, sok ernyedt fullánk közt nem lenne gondom, hogy élekbe valóban, s merre kell indulnom reggelente, könnyű testtel, hogy este megrakodva, biztosan visszataláljak, se diák, se mester nem lennék, csak testvér, ki pontosan tudja a dolgát, ki-ibe, ki-be, ennyi csupán, de nem tudnám, hogy ez dolog, és azt sem tudnám, hogy miért vagyok, de hiszen most sem! így sem! Visszamenni addig, ahol még láthattam, miért, kiért? Másért-e vagy csak magamért? 673 Ahogy az autóbuszon csüngnek reggelente
