Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Bazsó Márton: Idegen tükörben
sában is számos rokonvonás mutatható :kii. A sokolovici faluból elrabolt szerb kisfiú „idővel a szultán udvarában fiatal és bátor silahdar, a fegyverek önzőinek nagyura lett, aztán kapudanpasa, a tengerészet legfőbb parancsnoki; a szultán veje, világhírű hadvezér és államférfi, Mehmed pasa Sokoli lesz, „aki három földrészen vezetett többnyire győzedelmes hadjáratot, kiterjesztette a török császárság határait, külső ellenségtől biztosította, jó közigazgatással belülről megszilárdította'’. És Omér pasa — háromszázötven évvel később? Miután Vjekoslav Karas festőművész lefesti, a pasa elképzeli, hogy arcmása a bécsi császári képtárban függ majd. És a nézők között ő maga is ott lesz: „Nagy élvezettel lesi ás szívja magába az álmél- kodó pillantásokat és a csodálat szavait, melyekkel a nézők a portréját illetik, gyönyörködik bennük és gyógyírt lel bennük élete minden titkolt keserűségére, valósággal úszik a nyilvános diadal hullámaiban, s titokban bosszút áll mindazon sérelmekért, melyeket apjának, a rangjától szégyenteljesen megfosztott intendáns főhadnagynak a császári osztrák katonaságtól el kellett szenvednie, és neki is, a Janja Gorái születésű török hitre tért Mico Latasznak, a likai osztrák regiment volt őrmesterének és katonaszökevénynek". A katonaszökevényből néhány év múltva a sztambuli katonai főiskola tanára lett, majd a reformpolitikát folytató fiatal Abdulmedzsid szultán bizalmasa, a hadsereg átszervezője és legifjabb dandártábornoka. A szultán őt küldi a régi világ modernizálása ellen lázongó tartományokba, hogy a rendet vérrel és vassal helyreállítsa. Küldetésének minden esetben fényesen — és véresen — eleget tesz. És elérkezik az idő, amikor Omérnak tágabb szülőföldje ellen keli vonulnia . . . Andric könyve Omér boszniai bevonulásának leírásával kezdődik, s a kivonulás tényének tömör megjelenítésével szakad félbe: „A hivatalos búcsúztatás a legszűkebb mértékre korlátozódott, rideg volt és egyszerű, szinte észrevétlenül, suttogva ment végbe". A „torzó" tizenkilenc fejezete mindegyikének más-más a főhőse. Megismerhetjük bennük Oszmán megtábolyodásának történetét; Omér feleségét, a brassói születésű, romantikus sorsú Szaida hanumát; Costache Nenisanut. Omér főszakácsát, akiről senki se hitte volna, hogy képes meggyilkolni a szerelmét viszautasító Andjáti Arif béget, Omér pasa kiváló tüzérezredesét, aki valójában Zygmunt Ehring lengyel menekült stb. De mindegyikük fölé magasodik Omér pasa zárkózott, szikár alakja, aki — mint a fülszövegből megtudhatjuk — az Iszlám fanatikus híveként halt meg 1871 - ben, s most Andric könyvében biztos, hogy föltámadott. (Európa. 1984) Vladimír Párái: A képzelet kínja Bohumil Hrabal mellett kétségtelenül Vladimír Párái a legnépszerűbb, legkiválóbb író cseh nyelvterületen. Ezt nálunk megjelent három kisregénye (Teljesült kívánságok vására, Vihar a lombikban, Katapult) és a Gyilkosok és szeretők című regénye is bizonyítja. A „közbülső" kötet, a Foglalkozása: nő magyarul nem látott napvilágot, holott az öt művet Párái bevallottan egységben látja, „ötöskönyvnek" tekinti. Világát, hangulatát, nyelvezetét illetően A képzelet kínja is rokon velük. Párái, aki egészen 1967-ig vegyészmérnökként dolgozott Üsti nad Labemban, ahol ma is él, regényének főhőseit nemegyszer kisvárosi vegyiüzemben helyezi el, ami aztán történetének fontos színtere lesz. (Páráinál az üzemek meglepően hiteles színterei a mindennapos monoton, álmatag, de mégis izgalmas „életzajlásoknak." Látszik, kétszeresen is „szakmabeli”, nem olyan alkotó, akit az írószövetség ajánlására fehér köpenyébe bújtatva egyszer végigvezették a csarnokon vagy a laboratóriumban). 670
