Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Bazsó Márton: Idegen tükörben
B A Z S Ó MÁRTON Idegen tükörben Mióta az ember felfedezte képének mását, a tükörtől nem szabadulhat. Küzd és vitázik vele: sohasem olyannak látja benne önmagát, amilyennek előtte hitte volt. Néha szebbnek mutatja, máskor — gyakrabban — csúnyábbnak, olykor meg egyenesen visszataszítónak. A tükör is szembesítésre kényszerít. Komoly számvetésre — valónkat magunknak kell újra és újra megmérni e képmás láttán. Értékeink vállalásához hitet adhat, gyarlóságaink bevallásához erőt. Alázatos eszköz lehet, mely kitartó makacssággal kérdéseket tétet fel önmagunknak. S ha azt szeretnők, hogy igazán a mi tükrünk legyen, csak azt tehetjük, hogy újra és újra belenézünk. Különösen áll ez „idegenbe szakadt" könyveinkre. Némelyikük, fuldokló partra, kijut a világ elé. Megmérettetik más mérlegeken. Zajos tetszést arat, vagy csak homályos tükrök közönyét. Már kijutni is nagy tett, erény vagy szerencse. Befogadtatni maga a teljesült vágy. Ilyen beteljesedéseket keresünk az alábbiakban, de nem riadunk meg annak bevallásától sem, ha hibája akad tökéletesnek hitt, idegenbe „férjhez adott” gyermekünket. Firtatni szeretnénk, ki szegődött melléje vagy ki átkozta-ócsárolta. Honos lett-e amott is, vagy csak egyike a leírható és leírt bibliográfiai adatoknak. Atszegődött-e hídnak, avagy csak egy vágyott-tervezett híd innenső, magányos pillére maradt. . Az idei, sorrendben ötödik moszkvai könyvvásárra készülve két olyan könyvet lapozgattam, melyek hidak lehettek, erős pillérekkel Egyikőjük Petőfiből és A puszták népéből, költeményeiből és esszéiből, drámáiból, erkölcsi erejéből, megtartó magyarságából és szédítő európaiságából épített hidakat; a másik hűségéből, forrásvíz-tisztaságú embereiből, megszenvedett-megmentett hitéből és elszántságából. Hitével a Hídépítőknek. Illyés Petőfije nem először jelent meg most orosz nyelven. Tizenkét évvel ezelőtt a moszkvai Hudozsesztvennaja lityeratura tette először közzé — szinte új fejezetet nyitva ezzel Illyés több kötetben való bemutatásában. Jelképesnek is tekinthetjük: Petőfi hídján lép át Illyés, hogy új partokat hóditson meg, nemcsak Petőfinek és magamagának, hanem általánosan a klasszikus és a mai magyar irodalomnak is. Ez a mostani kiadás a Raduga kiadványa, annak a Jelena Malihinának az előszavával és ragyogó fordításában, aki számos magyar művet adott már az orosz olvasó kezébe Eötvös A falu jegyzőjétől egészen Déry Tibor műveiig. Lengyel József válogatott műveinek kötetével már bonyolultabb a helyzet, őt az orosz olvasó sokkal kevésbé ismeri, mint a Szovjetunióban élt többi magyar írót. Hidas Antalt, Illés Bélát és másokat. Még iákkor is, ha első nagy művét, a Visegrádi utcát először orosz nyelven jelentethette meg — még 1932-ben. Ember- és írópróbáló idők után 1957-ben ismerjük meg igazából mi is. Hazatérte után nem sokkal, a sorra publikált művekkel a magyar próza élvonalába emelkedik. És visszatér Moszkvába a Prenn Ferenccel, hogy aztán több mint két évtizedig ne halljon ró667 Kidobtam a tűkről, mert a maga nemeben páratlan arcomat szemtelenül megkettözte. _r , Nextroy Megjavillásunkhoz tökötre van szükségünk. Schopenhauer
