Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 7. szám - Válogatás a grúz népköltészetből: A tigris meg a legény, A taparaváni legény, A hős Szolog, A Satil-ban megdicsőült Hohobi, A bátor harcos, Psáv legény párbeszéde egy asszonnyal, Jöjj el, nap, ma légy vendégünk (Tóth Bálint fordításai)

Egy szép -legény tengerre száll. Taparaváni hold!

Hová bújsz felhős éjszakán?

A lány tüzet csiholt,

Gyertyát gyújtott a szép leány az öböl túlfelén, lássa, merre a jó irány.

Ám résen állt a vén: elfújta lángját a banya, az ablak vaksötét.

Sugdos a lánynak: „Szép ara. vár gazdag vőlegény!"

Loccsan a hab, hogy vízbe csap gyorstollú evező, de a sötét mind vastagabb, elered az eső.

Hol már a part, hogy merre tart, nem tudja a legény, sötétnél sötétebb -vihart dajkál az éj s a szél.

Reggelre mit látsz, lány, szegény, a hab kit ringat ott?

Kit szerettél a szép legényt s partravert csónakot.

Kéklő hullámon, tengeren inge piros selyem, sas csőre tépi éhesen, csónakbordát a szél.

Hős Szolog fölkelt, s elindult reggel Sztambul híres útján, s a padisah küszöbéhez ért holdnegyed tölte múltán.

De nincs otthon, nincs a szultán, hát a nagyvezir fogad ma, megörül derék Szolognak, s homlokcsókkal így fogadja:

A hős Szolog

A taparaváni legény