Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Holdosi József: Az utca Mózese (regény, befejező rész)
Reggelenként újra meg újra elment az utca végére. A szíve egyre nyugtalanabbul jelezte, hogy nincs messze az idő, amikor megérkezik a fia. Ide, csak ide jöhet, nincs más útja, és azok lesznek élete leghosszabb órái, amíg az utca elejéről az utca végére, hozzá elér, szeretett, egyetlen fia Mózes! 15 Kocsi állt meg mellette. — Mi bajod van? — hajolt ki a vezetője, egy hozzá hasonló korú fiú. — Gyere, szállj be! Mindegy volt neki, akárhova is viszik, csak pihenhessen. Négyen ültek a kocsiban a vezetővel együtt, két lány két fiú. Helyet szorítottak neki. — Te roma vagy? — kérdezte tőle az egyik lány. — Roma — válaszolta, és végigsimította a szakállát. Most vette észre hogy a Pejitől kapott fülig lehúzható kalap a fején van. — Mit szólsz a kocsimhoz? Most kaptam a szüleimtől a sikeres államvizsgáért — dicsekedett a vezető. — Szép ... Most nézte meg csak jobban az arcát, aztán a mellette ülőét. Honnan ismerősek ezek? — H-ba megyünk, te hova? Most már tudta, hogy kik ezek, a két fiú a másik gimnáziumba járt H- ban. A közös gimnáziumi bulikról ismerősek. — Z faluba, ott van egy ugrásra H-tól. — A lányok a menyasszonyaink: Zita, Orsi, a barátom: Lajos, én Misi vagyok — folytatta a vezető. Nem szólt, bár tudta, hogy azt várják, hogy ő is bemutatkozzon. — Téged hogy szólítsunk? — kérdezett rá egy idő múlva Zita. — Mózesnek hívnak a cigányok . .. — Jó neved van — nevettek. — Aztán kivezeted-e a cigányokat a fáraó földjéről? — Azért megyek most haza — vágta rá. Csend lett, aztán Orsi szólalt meg: — Ez komoly? — Komoly egy frászt! — válaszolt helyette Lajos. — Mész egy cigánylányt megdugni, ugye komám? — Most olvastam egy cigányokról szóló regényt. Te, de vad volt! Azok a nyers ösztönök, fergeteges kefélések, gyilkosság, cigánybíróság... Mondd az mind igaz? — Az mind . . . — En falun nőttem fel — Orsi volt újra —, jöttek koldulni hozzánk, elvitték a döglött tyúkot is . . . a gyerekek meg mezítláb mentek még iskolába is. Egy-két osztályt, ha elvégeztek, aztán kivette őket az anyjuk ... Te tanultál? — Tudok írni, olvasni . . — Az a jó — nevettek. — Ti melyik egyetemre jártatok? — bukott ki belőle a kérdés, de megbánta, hátha gyanús lett előttük. — A műszakira, ha majd házat akarsz építeni, keress meg benünket, segítünk! 644
