Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Holdosi József: Az utca Mózese (regény, befejező rész)
— Most nyolcéves vagyak, hogy annyi legyek, mint a Borcsa, van még hátra hért évem. Törött szárnyú madárként iramodik neki. „És te? — néz rá Szalmaszagú. — Menj csak nyugodtan te is!” „Veled maradok.” „Elhoztam a kenyeret meg a szalonnát, nem hagytam ott a parasztnak. Gyere, egyél!” — sírva faija a kenyeret meg a szalonnát. — Éhes vagyok, álmomban is csak enni tudnék.” „Majd ha felnövök, elmegyek tanulni, ha végeztem, visszajövök, akkor már tudok segíteni, hogy mindig legyen mit enned.” „Az jó lesz” — mondja a lány teli szájjal. — Visszajövök! Az jó lesz! — visszhangzott a szobában belőle felszabadulva, hogy visszatérve, felszabdalja a kétségbeesettsége az ereit. Folyt, folyt, megállíthatatlan fájdalomként a vére. . . 8 Reggel volt, Jóreményű János lépett a szobába: — Hogy' vagy? — Sajnos, élek.. . — Hoztam reggelit. Egyél, az még inkább segít élni! — Megkérhetném, hogy ne zavarjanak? Ha éhes leszek, majd szólok. — A pálinka bezzeg megfogyatkozott! — Kifizetem. — A szekrényben tartok még néhány üveggel. Ha elfogyott, csak szóljál. Azért a reggelit itt hagyom, hátha kedvet kapsz hozzá! — Szegények, ti — morgott —, enni hoztok, de kinek? Egy halottnak? Az az egyetemista, aki tegnap idejött — az éjjel öngyilkos lett, csak a Cigány- mózes van... Megrémült a kimondott szavaktól, bennük a volt idő terpeszkedett szét. . . Belépett az ajtón Mo: „Anyád nincs itthon?” „Dolgozik, miért keresed?” „Veled akarok beszélni. Te iskolázott gyerek vagy, levelet kellene írni a Monának.” „Hiszen beszélhetsz is vele, itt lakik az utcában.” „A levél mégis más, jobban szeretik a lányok. Én mondanám, hogy mit kell írni, te meg kieicomázod. Hoztam neked érte csokit.” írja a levelet, ahogy a könyvekben olvasta: szép a szemed, a hajad, jó az alakod, mióta megláttalak, csak utánad vágyok. .. Elmegy Mo, újabb utcabeli férfi lép be, újabb levelet kellene írni egy lánynak: „Halottam, hogy milyen szépet írtál Monaík. Én is hoztam csokit!” Üjabb férfiak jönnek, aztán nők. mindnek szerelmes levél kell. Gyűlnek a csokik, öregemberek érkeznek: „Megöregedtünk, de még szerelmes levelet nem írtunk, hozz össze a nevünkben is egyet!” öregasszonyok jönnek: „Nem kaptunk életünkben szerelmes levelet, írj nekünk egyet, és lányok 626
