Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Karay Lajos: Assisi, Hullott körte, Stabat Mater (versek)
Húsvéthétfő. Fiad háza lépcsőjén iitániáz a négyszer-gyilkos szentfazék, s önfejére míg pakolt hív, orgonától dong a boltív és tavasztól zeng az lég. El ne tűrd, hogy égi részvét oldja föl /szentségtörését! Jusson áj tatos-falánk lelkének nehéz vezeklés, hol f ehérre élezett kés minden bűnszította láng. Mert, élőknek anyja, nálad egy a mérce, ember, állat sírjon 'bár, vagy zsenge rét. Sőt az állaitkínt bizonnyal (hisz te bölcs vagy) több iszonnyal szánod, mint az emberét, tudva bár: a lét eföldi törvényét vakon betölti, állatot állat ha sért, ámde azt is: én, e törvény lázadója, láncatört lény, joggal égek ennyiért. Add viselnem hát a bánat köntösét, groteszk csuhámat, rongy fajom nevében is, sírva éjen s napvilágon mindenért, amit világom ellenében végbevisz. Hadd sirassam benned, ember, az észvítta esztelen Per bűntudatian vesztesét! S (árulóként bár) az állat oldalára, én, hadd álljak, fájlalod, emberiség! Sárgödrébe véle fúljak, sírni sorsommal tanuljak rajta, nyúzott párián, — s egykor ott fent tejbegyuliladt emlőidre hadd 'simuljak kölykeid közt, Máriám!
