Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - Sümegi György: Cseh Gusztáv kolozsvári képíró
Fejünkre por hull, régi vakolat, így énekeljük a drága Siont; egér futkározik a pad alatt s odvábái egy-egy vén kuvik kiront. Tízen vagyunk: ez a gyülekezet, a tizenegyedik maga a pap, de énekelünk mi százak helyett, hogy hull belé a por s a vakolat, a hiúban a denevér riad s egy-egy szuvas gerenda meglazul: tizenegyedikünk az árva pap, tizenkettedikünk maga az Úr. így énekelünk mi, pár megmaradt — azt bünteti, akit szeret az Úr —, s velünk dalolnak a padló alatt, kiket kiirtott az idő gazul. Ez a műépítési felfogás, vagy pontosabban művészi ikoncipiálás, a tömörítés és képi kiemelés átgondolt gyakorlata jellemzi az egész sorozatot. Anélkül, hogy darabonként említhetnénk mindegyiket, annyit el kell mondani, hogy Erdély építészetileg, műemlékekben gazdag helységeit úgy vasai sorra, hogy Kalotaszeg (pl. Magyangyerőmonos- tor, Magyiarvallkó, Vista), Székelyföld, a Nyárádmente, Csíkország, Gyergyó, a Maros- mente stb. legszebb templomai, műemlékei ugyanúgy szerepelnek, mint a legfontosabb erdélyi várak és erősségék (Tölcsvár, Vaj dalmű yad stb.), kastélyok és udvarházak egészen Kós Károly sztánai Varjúváráig. Benkő Samu összegzése szerint: „Ezek a házak itt <a szülőföldön, Alsócsemátontól Zsibóig a tovatűnt századokban épültek, otthont adtak a szelleminek: a tudománynak, irodalomnak, művészetnek és a hitnek. Éltek, munkálkodtak és meghaltak bennük jeles emberek. Nemzedékek hosszú sora váltotta egymást, kanstílusok születtek és adták át helyüket a következőknek, de a ház rendeltetése megmaradt mindmáig annak, ami eredetileg volt: otthonul szolgál és a család mentsvára”. A képíró Cseh Gusztáv mindkét sorozata az otthon és az otthonosság-érzés meghitt, vallomásos kifejeződése. Ajánlásuk, dedikációjuk is a családnak, Áron fiának és a feleségének, Katának szólt. A két sorozat számos romániai — Alsócsemátontól Kolozsvárig — és magyarországi (Bp., Kecskemét, Gödöllő, Szentendre stb.) kiállítása egyre ibővülőbb körű ismertségét jelenti a műveknek, amelyeket én nem falvédő-szerepkörben —, ahogy Kántor Lajos óhajtaná — látnék szívesen, hanem könyvekben, történelmi emlékezetünket ébren tar tó-gazdagí tó kézbeli tékákban. Cseh Gusztáv művének, művészete szellemiségének folytatója vegye föl az ő elárvult pajzánját, rézíkarctűjét s nézzen a történelembe — ha hunyorgó szemmel is, de a példaadóhoz hasonlóan mélyen és állhatatosan. „így énekeljük a drága Siont” Amíg Áronok vannak — érdemes. 565
