Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - Takács Imre: Aszinkron, Fábián emlékére, Életfilozófia (versek)
10. Ez volt a szerelem és a .sértő pofon — hatálytalanítása sok-sok tavaszomnak, férfiasuk nyaramnak, erjedés őszeimnek! Nem teremthettem jövőt (közösségit) egy kazal szalma alatt, akár havasi házban vagy kunyhóban. A vállalt szegénység engem nem éltetett két sz,aknászéiból nyájra ás .karámra, mert csak a kezemügyében voltam itthon . . . „Gyűlölöm a vadvlrágos rétet” — mert nem sikerült. 11. Átlátszó vagyok, mint az Üvegember az Antropológiai 'Múzeumban — de ez se igaz. 12. Az Üvegember vékonybele és vastagbele, szíve, tüdeje, mája, veséje, töke, pöcse, ánusza (segge-lukja), prosztatája éis hipofízise —ezeket mért írnám le? — mint a boncoló orvosok .példa-bővítményét, hiszen így egy faLmilliárdnyi szó is kevés . . .? 13. Mért néztél rám mégis, ha nem szerettél? Csalafinta csaló csürhéből csácsogtál énhozzámig. Gondo,Ihatok-e rád, .mint valóságosra, mint igazira? Indulj a valéságtalan térbe! A végén sírhatsz. 14. Lekésted ezt a gyorsot, örökre lefcésted ezt a gyorsot. Nem fogsz az aszfalton állni mégsem — a szárnyvonalak elvisznek valahova, Úristen tudja, hova — és nincs olyan alá valóság, ami ne lenne valahogy jó. 16. Minden mélységben jó lenne (egy darabig), vétkezni, fájni, ügyetlenkedni — de bűnözni nem illendő a hűtött pokolban sem. Megtaláltam va,lakit, akit nem kerestem. Aszinkron, aszinkron — fájok, fájok. Mint egy agonizáló, fájok nagyon. 1985. december 31-én 541
