Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 6. szám - Tatay Sándor: Vigyázat, lépcső! (elbeszélés)

— Jó, hogy meg nem erőszakolták, szegényt. S hogy meg nem vette az Isten hidege.

Heribert egy pajzán angol versikét mondott erre, amit ott limericknek neveznek, Edit pedig, meglepetésére gyönyörűen lefordította nekünk. Sőt ő is mondott egyet, majd megint az idős úr. Míg ők így játszadoztak azon a világnyelven, mi Zsuzsival egymásra voltunk utalva. Voltaképp ekkor tudtam meg, hová megyünk. Edit .többször említette, hogy barátnője valamilyen kis- vállalakozásban dolgozik. De hogy mi is volt az, kiment az eszemből, még az este sem kérdeztem rá, mikor meghívtak erre a téli országjárásra.

— Milyen okosak ezek ketten és milyen művelteik — mondtam előre hajolva annyira, hogy bőséges haja az orromon dcázott.

— Óh, Harry a cég esze, tudós a jogban, közgazdaságban, ha kell, tolmácsol három idegen nyelven, okosan és hasznosan könyvel, úgy segít, hogy vétket, hibát nem ejt. Örökifjú nyugdíjas dolgozó. Együttműködtünk egy kis ba- , ranyai termelőszövetkezeti kerámiaüzemmel. Jószerint mi látjuk el munkával. Csakhát bizonyos gondjaink vannak, mert túl sok ott a fölös munkaerő, elég volna negyede a javából s megszokták, hogy a kis fizetésükért, ami bér- színvonal szerint telik, ne serénykedjenek. Ez meg nagyon sokba kerül. Az ilyen kisvállalkozás, mint a miénk, nem bírja el. Harryt azért viszem, hogy nézzen körül jól a terepen és a könyvekben, a törvény adta lehetőségekben. Egyszóval racionalizálnunk kellene.

Szívesen folytattam volna részletekbe menő eszmecserét Zsuzsával ebben a tárgykörben, de két másik útitársunk olyan harsány kacagásba kezdett, hogy magamat sem hallottam. így hát kértem őlket, részesítsenek bennünket gyönyöreikben, de lehetőleg ne angolul.

— Ez nem megy — felelték némi habozás után —, mert a szószerinti fordítás kissé trágárra sikerülne. Az angol társalgási nyelv sokkal többet tűr az efféle dolgokban. Lényegében arról szól a bökvers, .hogy egy pszichológiában jártas úri hölgy a változás korában az ifjúság szexuális felvilágosításában leli életcélját, ám ezt kicsit balkezesen csinálja. Ez így nem vicc, de ebben a témában már valamennyien otthon vagyunk, hisz hazánknak is egyik legfőbb gondja hosszú éveik óta. Híressé vált apostolai működnek nagy serénységgel.

Erről nékem eszembe jutott egy jónéhány éves televíziós élményem. Elő is adtam szívesen.

Országos hírű állami gazdaságban voltam író-olvasó találkozón. A sikeres beszélgetés után együtt vacsoráztam a kiváló eredményeket elért dolgozókkal az üzemi étteremben, ahol mint új szerzemény, egy színes tévé is működött. Némi nyafetekeréssei odafigyeltünk rá. Olyanféle nyílt adás folyt éppen az ifjúság szerelmi életével kapcsolatosan. Bárki telefonálhatott jó tanácsért, élt is a lehetőséggel éppen egy tizennyolc éves fiatalember a következőképpen: „A lány, akiről szó van, két évvel fiatalabb nálam. Almádiban jártunk együtt a nyáron, nagyon boldogok voltunk, csaik sajnos a partnerem teherbe esett. Nagy baj nem lett, mert törvényesen elvették a magzatot. Csakhogy most nem akar velem egyáltalában; annyira elfogta a félelem. Azt szeretném tudni, mit tegyek.” Nagy komolyan összedugta fejét a kerekasztal: egy neves orvos, egy pszichológus, egy szociológus, egy pedagógus, meg a szimpatikus riporternő. Kisvártatva megszületett a határozat. A műsorvezető riporternő adta elő: „Szépen, okosan magyarázza meg szegénykének, hogy manapság olyan nagyhatású fogamzásgátló szerek állnak rendelkezésre, amelyek teljes biztonsággal kizárják a megtermékenyülést, ha előírás szerint használják. Beszéljen a lelkére ked490