Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - Jánosy István: Athén-Szamosz-Jeruzsálem (vers)
JÁNOSY ISTVÁN Athén - Szamosz -Jeruzsálem 1. strófa Szállt a két sas messzire Ienin a magasban: árva Hölderlin és Berzsenyi. Szárnyaiknak légnemű hídjain úsznak át szakadékokon ott 'fenn — kéken villog a tollúk. Zsugorodva elfut alattuk a Kárpát. Kis kígyóként lenn tekerőzik az Iszter. Ott ama zordon Olümposz, s íme a Parthsnonnak hó-márványa világít. — Börtöne ajtaja nyitva hófej ü Szókratésznek; ott marad, vagy elmenekszik. s börtönőrök ott lesik, mit cselekszik Szókratész most: ottmarad, vagy elmenekszák. 2. strófa S szól búcsúzva: „Énekes hattyú a lélek: készül úszni halk örök vizen. Jobb a rosszat tűrni, de nem cselekedni.” Szállani szálldos a két sas. Kéklila tábla a tenger; szürke-zöld pont benn az ezernyi sziget csak. Számosz ott lenn. Ámbituson Püthagórasz görnyed a húrra hajolva, pengeti és a beosztást méri: számmal a hangközt. Mert minden jelenésnek számviszony a lényege. Számok tánca sejthető az atomokban, csillagokban. Epodosz így: száll ama két sas. Amott Jeruzsálem. Dölyfös erődök: a Templom, a római székhely. Fúj a szél. Kívül a bástyafalon 481
