Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 5. szám - Ambrus Lajos: Eldorádó (regényrészlet)
AMBRUS LAJOS Eldorado* DIARIUM Sturlóban potyolódott, csontját tört madár, a harmadik estén lelték Graf Bellagarde Ödönt. Zúzott testtel, sziklába gyűrt ólomkatona, réveteg, kimerevült pillantásokkal követte a zergék álomszerű vonulását. „Ügy három tájban még fickó postával ügyködött” — mondta az egyik előkerült hajtó a gróf szétvetett lábú, kihűlő teteme fölé hajolva, „aztán annyit láttam belőle, hogy hátraseg- gelve eltűnik”. Erős, koraesti napfény ragyogta be a havast, az alomnövényzetben meszes, törékeny csigaházak reccsentek a lábak alatt; barcogás idején történt; reggelenként talajmenti fagyok érkeztek. Szekérre löktek, dsungel-vadon- ban kocsiztattak, lesre állítottak, vittek, gajdoltak, hőbörögtek, füllentettek a medve elejtésének fortélyairól — — — — — — — — a már meglőtt jószág először is maga alá ropogtat egy akónyit bűzös fosás formájában, letarolja a csepleszt, körmeivel véresre szaggatja a menekülés útjába eső zsengice fák törzseit, majd egy szurdokban, extaticus színészeti demonstratio, hörögve elnyúlik — — — — pipes, nagyszájú városi uracsok jáger-kerengéseiről és vadak által történt energicus felfalattatásukról („Jól jegyezze fiatalúr: ha a vackorfa tövében nem leli a járást, keresse a patakot és azt kísérje, mígnem az lefelé kivezeti az erdőből!” — Juon, a drága pedant) — a barlangba futott bocsok megkaparintásának sáska mennyiségű módozatairól és piaci táncoltatóknak furfang velő által történő eladásukról — — — — — — — — — — — — — Atyám, Gyulay Domokos — de genere Kaplony — szögmértéke, logarithmiája, pausa, pennája, számsorai és rajzai mellett maradt; „tisztelem” — mondta — „a testnek kitartását és bátorságát, de még annál is jobban az életnek szabadságát, különösen, ha azok fitogtatják erejöket, kikkel becsület dolgában nem kívánok közösködni” és Juonra bízott, akivel a vadászat reggelén a következő statióig kocsiztunk, hogy az éji szállást kijelöljük. Dühös, szótlan, izzadó favágók gyújtóst csaptak, tisztást irtottak, kalyibát raktak, sátrat cövekeltek, Mer- dák-eréhez futottak, szekeret málháztak, szakácsnak kappant forráztak; harmadnapig, more patrio, úgy folyt, gabalyodott minden szemfényvesztés-szerű- en, ahogy a versenyvadászaton: a kizsigerelt belek szaga keveredett füsttel, égett hús legüjével, s az erdő fanyar, őszi illataival. Koraesti kürtszó-visszhang: pállott szagú hajtők és suvickos úri jágerek hevertek az erős, fekete hangyákkal teli földön, gomolya, szalonna, kos, ártány, hízott ökör, szokásos begye-lötykö- lődő mozdulatokkal előhalászott bor került az asztalra; — a gyomrosok teleették, az itkányosok teleitták magukat. Vacsora és a szertartásos puskacső-visi- tatio után, girhes kotlós, öregapám, a GAZDA felemelte vékony karját, s noha a tisztáson lobogott a tűz, egy gerendával és rőzsével körülbástyázott lucfenyőt a grotesk jelre meggyújtottak; élő csillagszóró és tüzes üszög; lángot, zsarátnokot okádva, metsző élességgel világított be földhányást, pusztai tábort, setét, * B. G.-nek, üdvözlettel 439
