Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 5. szám - Balázs Attila: Szemelvények a Féderes Manó emlékirataiból
merre keressék. Akkor ükanyának felrérnlett, mintha a gyerek „kiment volna pisilni”. Csakhamar megtalálták: ott reszketett holtsápadtan a ház, a valamikori ház melletti, konokul talpon maradó bükkfa legalsó ágán — hajszála nem görbült, csupán annyira megijedt, hogy később sose tudta elmondani, miként került a fára. Talán a szertelen tombolás vetette oda föl valamilyen életmentő csoda folytán? Ahogy ükapa a mellére szorította, érezte: a gyerek nadrágja vizes, de most nem ért rá ezzel foglalkozni. A biztonságot jelentő ház immár sehol, két halott gyermek, körötte törött talicskák mindenütt a Sors iróniájaként. A Sors borzasztó, kegyetlen tréfájaként. Ükapa nem bírta tovább, kifogyott a keresztény béketűrésből. Lélekszakadva kapaszkodott fel a közeli szírt legmagasabb fokára, onnét nézett Isten szemébe — vak fájdalmában mellén feltépve az inget, öklét rázva, embertelenül ordítva. Ügy vonyított, bömbölt és üvöltött, hogy a medvék és farkasok ijedten húzódtak barlangjaik legmélyére. Ösztönösen irtóztak a Lacrimacorpus dissolvenstől, melynek ilyen értelemben nincs is komolyabb ellensége. Majdhogynem ott üti fel a fejét, ahol csak akarja. Örült gyengeségében és fertelmes ocsmányságában valójában kipusztíthatatlan. Hangját — mely a gyapotföldeken hasba szúrt néger magányos hangjával vetekszik — csúfondárosan még a többször szerephez jutó Echo is sokszorozza. Már milyen hiénakacaj? Szégyen, de el kell mondani, hogy abban az évben Erdélyben — minden jel szerint — csütörtököt mondott a krisztiánus szolidaritás. Volt, aki titkon még lelkendezett is a „rajtunk hájasodó sváb talicskás szerencsétlenségén”. Ilymód örvendezve „kevésbé vette lágy eszére, hogy netalán az övé is rondán szétke- nődhet, ha van egyáltalán a koponyájában (ha már nincs szív a mellkasában)”. S akkor ükapa eltemette két halott gyermekét, majd összeütötte élete legnagyobb talicskáját, „mert Trudi se akart tovább maradni. Örökké azt a két kis keresztet nézni”. Noé kerekes bárkájába beleültette maradék családját, s elindult északnak. Csak minél messzebb ettől a rossz emlékű helytől! — hajtotta a gondolat. Jókora utat tettek meg fölfelé a térképen. Messzebb, csak minél messzebb! Árkon át, bokron át, hegyre föl, hegyről le, kompon a folyón is át. Sose fordulj vissza, ükanyám! Idegen városok maradtak mögöttük, míg útjukat nem állta odafönn a Nagy Hideg Tenger. Brémában telepedtek le, ahol Trudi a szövőgyárban, ükapa pedig az asztalosoknál vállalt munkát. Miután Trudi beleszédült a szövőgépbe, ükapa a munkavédelem, egyáltalán a körülmények javításának hírhedt szószólójává vált. Mint ilyenkor lenni szokott, ükapa fekete listára került, pamfletjeit nem publikálhatta, sőt állását is elveszítette „nem megfelelő politikai magatartása miatt”. Így lett a valaha jómódú talicskás-mesterből — világnézeti átalakulásai folytán — előbb utópikus szocialista, majd miután megvívta a maga kis külön- harcát az idealizmussal, úgymond teljesen kisöprűzte agykamráiból, Marx Károllyal párhuzamban marxista — A Kommunista Párt kiáltványanak fénykorában, vagyis: keletkezésének idejében már meggyőződéses munkásaktivista, a KIÁLTVÁNY! térhódításának idején majdnem maradéktalan marxista. Nehéz idők voltak, de csak sikerült valahogy a gyerekeket a saját lábukra állítani. Amint ez megtörtént, jegyet váltott spórolt és kölcsönkért pénzen. Ennek logikus folytatásaképp ott látjuk — sok más, új álmokat dédelgető közt — a Liberty gőzös fedélzetén szorongni. Keze tétova integetésre lendül, de lehanyatlik. Kinek akartál inteni, ükapa? Csak úgy, a távolodó partnak? Ükapa az amerikai munkásmozgalom kiemelkedő alakjává küzdötte föl magát. Ö az 1886-os chioagói vérengzés nyolcadik azonosított áldozata. Pénz- * * Az én Bátyám. Funkcionárius és Nagy Vadász Vajdaság tartományban YU. 424
