Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 5. szám - Mészöly Miklós: Érintések

Büchner, Fichte, Schopenhauer szerint az állat jogalany. Egyetértek! Így lesz makulátlanabb a jogom, hogy az ember jogalanyiságáért szót emeljek, ha kell.

*

Hallgatom a fogatlan, öreg rendőrfelügyelőt. Nedvezik a szeme, szája, de a pillantása, mint a karvalyé. Hamarosan kibontakozik a kép, a jelenet. Metszetéles —

A Dorottya volt az egyetlen hely, ahol hivatásos pincérnőt is alkalmaztak. Megérkezésük után nála kellett jelentkezniük. A kőlábas városháza hátsó udvarára nyílt a szobája. Korrekt szoba. Asztal, szék, spárgával összekötött dosz- szié-halom. Kemény dívány. A falon Horthy. Zsizel a bárcáját nézegeti. Nem ülteti le.

„Veszprém? Ott dolgoztál?”

„A Kakasban.” (Széket húz magának, leül.)

„Mennyi időre szerződői?”

„Egyelőre két hónapra. Remélem, nem sokat fognak macerálni.” „Kicsoda?”

„Maga, például. Undok egy szobája van. Simándinak Veszprémben konyakja is volt az irattartó mögött.”

„Simándiból sosem lesz főfelügyelő. Hány éves vagy?”

„Nézze meg a bárcámban.”

„Most tőled kérdezem.”

„Hivatalosan?”

„Itt minden hivatalos.”

„Tizennégy, mondjuk.”

„Az a jó! (Nevet) Akkor mutasd!"

Csak most zárja be az ajtót. Jus noctis. Aztán jöhet a város fiatalsága.

„De ez a kis szuka átvert, a nyomozótól tudtam meg, hogy minden vasárnap gyónni ment. Ugyanahhoz a paphoz, akihez én is jártam!”

Még most is vér önti el. Ügy éli meg, hogy az úri belügyébe kurválkodtak bele.

*

Lactitia Pilkington írja az Emlékirataiban (Virginia Woolf közli) — hogy Swift sosem nevetett, nevetés helyett beszívta az orcáit.

Ennek a befelé mozdulásnak az elemzése megfelelő beleérző talentummal: a mű értelmezésének új rétegeit bonthatná ki.

*

Vannak imák, melyeket csak a logika nyelvén lehet elmondani.

K. ügyész talpraesett csevegő a kaszinóban. „Hogy van a kedves? (Pillanatra elhallgat.) Még mindig a nyugati temetőben pihen?”

*

409