Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 4. szám - TÓTH ÁRPÁD CENTENÁRIUMA - Láng Gusztáv: Csillagtól csillagig

beszéd”-nek nevezi; a Ll csillaglénye is „billió mérföldekről” jön, s „égi üzenet" (ami ugyancsak költői szinonimája a beszédnek). De épp i:ly árulkodó a mérföld szó és a számnév utáni többes szám enyhén archaizáló hangulata is. Az E-toen a csillagfigyelő perc „ezer évvé ringatja imagát”, s a vers alanya „ezer évvel öregebben” néz bölcsen csillagokra és múló földi dolgokra; a Ll „égi üzenete” is „ki tudja, mennyi ezredéve száll földi befogadója felé, s az átszűrt jelző is felbukkan a negyedik szakaszban: „ál- talszűrve a / Tudások finom ikristályműszerén” fejthető meg.

E „megfejtés” a kozmikus törvényt felfogó címzetté avatja a Ll versalanyát; ez fejeződik ki az olyan fordulatokban, mint „szemembe gyűjtöm össze egy szelíd / Távol csillag remegő sugarát”, vagy „hozzám talált, szememben célhoz ért”. Ez a szi- tuáltság is feltűnik az Augusztusi ég alatt című versben 1915-ben: „szemednek mélyén elveszőn / Csillant egy csillagtestvér fény”, s még az elveszőn határozó egyik lehetséges jelentése is viszatér a Ll „boldogan hal meg, amíg rácsukom / Fáradt pillám” fordulatában. A Ll „szelíd távol csillag”-a is rokona az Aéa félholdjának, mely „hozzánk hajol... szelíd, ezüst kar”. A „tudósok finom kristályműszere” sem előzmény- telen; ugyancsak csillagra, „arany planétára” irányul „rejtelmes látcsövünk, szelíd kristályu lencse” A Merengéshez című versben (1916). A Ll indító vershelyzatét („Állok az ablak mellett éjszaka”) is előlegezi a Kitárom ablakom... (1916) kezdősora: „Kitárom ablakom, mily szépen száll a hold”.

S mi iaz öröm Az Öröm illan költője számára 1919-ben? „Egy holt csillagról árva fény, / Mely milljon éve unitalan / Száll ájulton és hontalan / A végtelen tér jég űrén.” Ezt már valóban csak parafrazálja a Ll: „. . . jött e fény, / Jött a jeges, fekete és kopár / Terek sötétjén lankadatlanul S ki tudja, mennyi ezredéve már.” S visszatér a kép a „jégen, éjen s messziségen” sorban, valamint a „köztünk a roppant, jeges űr lakik” vers-zárásban is. S itt már valóban a későbbi vers — vagy egy később kiteljesedő gondolat — érleiődését sejteti, hogy az idézett strófa Az Öröm illan első változatából hiányzik; csak később, a már késznek érzett, közlésre szánt szöveg átdolgozásakor épült a költeménybe.

A Kitárom ablakom . . . vershelyzete is további árnyalatokkal dúsul a Csillagászban (1920): „Ö, hányszor állottam az ég alatt / Augusztusban. Nagy, hulló csillagok / Futása széles fénycsóvát 'hagyott / Az égen, és a szívemig szaladt.” Itt már nemcsak az esti szemlélődés helyzete közös, hanem a „fónycsóva” és az ember közötti „kommunikációs kapcsolat” is. Félreismerhetetlen a vers folytatás-jellege, hiszen az Aéa alapmotívumát viszi szó szerint tovább, de folytatódik is az Esti sugárkoszorú (1922) egyik sorában: „S a fényt szemem beitta a szivembe”, hogy az ige átvigye a metaforát a Ll-be: „Magamba zárom, véremmé iszom” (ti. a fényt).

A Prospero szigetén (1921) is „érlel” egy metaforát: „...szívünk meleg és piros korálja / Az ő szigete földjével rokon.” A Ll ötödik szakaszában majd az „ős bú” rokonit vért, fényt, földet. A kozmikus végtelen -és a földii parány azonosságénak eszméjéből is születik korábban egy költői párhuzam: „Vagy csillagók, mik végtelenben csüggnek, / Aranyfürtben — vagy hintázó galya / Egy rongy fának ...” (Ó, Távoli..., 1921.) A bú mint a világot egybefogó, „tes'tvéniesiítő” törvény is feltűnik egy 'különben igénytelen, alkalmi versiben: „Tán összegyűjtött testvérbúja él / Benne távol világok sóhajának?” (A „Letört bimbók” című filmhez, 1923.). Itt már az alkalom is nyomjelző, hiszen allig hihető, hogy egy szokványos filmtörténet ihlesse e gondolatra a költőt; sokkal valószínűbb, hogy a már csírázó gondolat és kifejezés választja ürügynek a köznapi megbízatást. Ugyancsak 1923-ban „a végtelenből jött” napsugár lesz alapmotívuma a Kora márciusi napsugárinak; a sugár itt is üzenet, melyet csak a legkisebb, legtörékenyebb, de virágozni egyedül képes bokor ért meg (az „égi üzenetre” süket, zord világban a költői érzékenység jelképe!); a virágnyitás válasz az üzenetre, s a válaszban célját érő napsugár e versben ,is „meghalt”, s halála — a vers befejezése sugallja — ugyancsak „boldog” halál, mert tavaszi híradását legalább egy élőlény megértette .

Persze, misztifikálnák a költői alkotás folyamatát, ha mindebből arra következtetnénk, hogy a Ll valaminő ősképe, „ideája” ott élt tizenhárom éven keresztül a köl349