Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - Páskándi Géza: Lélekharang - dráma, második befejező rész
LIBÉNYI: Mit ígértek, mit ígértek? KAPITÁNY: Ez mér csak formaság, Libényi úr. (Nagyon udvarias.) Nyugodjék meg. Én végiig úgy próbáltam kérdezni, hogy jó Hegyen mindenkinek. Magának, nekem, iá császárnak. Szóval Pestnek, de Bécsnek is. LIBÉNYI (felkapja fejét): De hiszen ön ... ön — magyar. KAPITÁNY: Már án sem tudom, mi vagyok, Libényi úr. De térjünk inkább a tárgyra. Foglaljon helyet! Ha akar, felállhat. Sétálhat is. (Ezekkel Libényi majd felváltva él is.) Még fölteszek magának néhány kérdést. Aztán leül és megírja vallomását. Vagy lediktálja. (Háttal áll.) Ahogy jobban tetsaik . . . (Kis csend.) LIBÉNYI: Engedőimével... KAPITÁNY: Mi baj? LIBÉNYI: Ha megkérhetem, ne fordítson nékem már többé hátat. .. Engem már nem érdemes jobban megbüntetni... KAPITÁNY (kissé szorult torokkal): Hogy-hogy jobban? LIBÉNYI: Ügyis a legnagyobb büntetést kapom, (hisz főbenjáró bűnt követtem el. Ki a császárt megöli, felség- és hazaáruló, gyilkos és merénylő. Hát ne tetézzék még azzal is, hogy hátatfordítanak nékem. KAPITÁNY (megfordul): Most már végig így — szemtől szembe maradunk, Libényi úr. (Szinte ünnepélyes, de nem a felszínen.) LIBÉNYI: Alázattal megköszönöm szépen. KAPITÁNY: Imént tehát beismerte, hogy hazaáruló? (Nem szívesen kérdi, inkább kötelességből.) LIBÉNYI: Nem vagyok ,az. KAPITÁNY: A haza uralkodójára kést emelt. LIBÉNYI: Aiz én hazám Magyarország, uram. KAPITÁNY: Az uralkodó személye a kettőit egyesíti. LIBÉNYI: ö nem volt soha koronás királyunk. KAPITÁNY: Libényi, Libényi. . . akkor mért nem ismeri be inkább, hogy pusztán szerelmi féltésből szúrta meg a császárt. Hogy 1850-től 53-iig ezt a tervet délelget- te némáin magában ... LIBÉNYI: Amikortól leverték a szabadságharcot . . . KAPITÁNY: Lázadást, Libényi, lázadást. LIBÉNYI: Szabadságharc volt az, uram. KAPITÁNY: Ne vesszünk össze, Libényi úr. Nevezzük egyszerűen negyvennyolcnak, jó lesz? LIBÉNYI (szinte gyermeki megnyugvással, mint sokszor): Nagyon jó lesz, uram. KAPITÁNY (hirtelen): Mondja, mint afféle céhes szabósegéd, iaki mindig a jogait firtatja ... halllott maga Bakunyin Mihályiról? LIBÉNYI (apró szünet után): Nem, uram, soha. KAPITÁNY: Hát Marx Károlyról ? LIBÉNYI: Nem, uram. KAPITÁNY: Manapság ia maguk köreiben kevés ember nem hallott róluk ... Lehet, hogy letagadja? LIBÉNYI: Lehet, hogy hallottam már valahol a nevüket, de nem emlékszem ... KAPITÁNY: Mint a születési évére ... s a lakcímére, igaz? (De most csendesen.) LIBÉNYI: Nem hazudtam, uram. KAPITÁNY: Az se tudja, Ikilk voltak? LIBÉNYI: Nem. Kik vOltak? KAPITÁNY: Mér késő őket megismerni, Libényi úr. LIBÉNYI: Szabadságharcosok ? KAPITÁNY: Ahogy vesszük. Mi felfor- gatóknak hívjuk őket. A zűrzavart hirdetik. Hogy minél nagyobb a rendetlenség, annál közelebb van a 'rend. LIBÉNYI: Én csák a rendet szeretem, uram. KAPITÁNY: No, akkor halljuk mi is szép rendben. Először is ... ha magáról kiderülne, hogy egyedül csinálta a dolgot... LIBÉNYI: Egyedül csináltam! Higgyék eíl végre, egyedül csináltam! KAPITÁNY: Szóval, ha ez kiderülne: akkor a megtorló intézkedés nem volna jogosult a nép felé, hiszen társai a különböző körökben nem voltak. S maga mint szabósegéd az egész népet mégsem képviselheti. A megtorlás jogtalan volna tehát. Szégyenletes. LIBÉNYI: így van, uram. KAPITÁNY: Jól figyel jen, mert én most őszintébb vagyok magával, mint maga velem. LIBÉNYI: Figyelek. KAPITÁNY: Maga most jobban vallat engem, mint én magát. És én most job308
