Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Páskádi Géza: Lélekharang (dráma I. rész)
LIBÉNYI: A mai? HANSI: Az. Majd később odaadom. Előbb pihenek egy kicsit... (Fáradtan végigdől az ágyon, szemére teszi az újságot. Libényi halkan odalép, olvasni próbálja, de Hansi lélegzése rezegteti az újságot. Halkan belép Potacskáné.) POTACSKÁNÉ: Ne rontsa a szemit... Mi olyan fontos abba? (Libényi pánikszerűen kirohan. Az asszony értetlenül néz utána. Gerzsonhoz hajol.) Vetkőzz le szépen, segítek.;. (Próbálja vetkeztetni. Hansi észrevétlenül leveszi az újságot.) HANSI (felugrik): Maga Potacska-Pofi- fámé, maga bolhabundás, ha nem hagyja abba azonnal a sugdolódzást... POTACSKÁNÉ: Inkább fizesse ki a lakbérét, hallja! HANSI: Kuss! Nem a te ágyadban alszom, hanem a vénemberébe! POTACSKÁNÉ: Le mer tegezni! Kárpitos! Rugókoptató! Le mer tegezni... az anyja lehetnék! HANSI: Pardon! (Ujját felemeli.) A nagyanyja! (Potacskáné felemeli kezét. Hansi a már összetekert újsággal rácsap.) Na tessék, az újságom, még ki .se olvastam! (Simítgatja. Potacskáné tátog, beszélni készül, kiabál.) Csitt! Csitt! (Az újság első oldalára mutat.) Nézze csak . .. egy gróf, egy báró . .. egy tábornok . . . megint egy báró . . . Tömlöc vagy kampec! Nézze, az erdélyi felkelés . .. letartóztatások a székelyföldön! A nőket se kímélik! Teleki Blanka grófnő, Leöwey Klára... börtönben mind! És akkor maga vélem verekszik? Vagy maga is a bírák- kal tart? (Az asszony dühösen a levegőbe csap. Gerzson felnyög. Hansi szimatol.) Büdös van, vigye ki, ez még bevizel itt nekem! Na, a pihenésemnek úgyis lőttek! (Kisiet. Az asszony a pék fölé hajol.) POTACSKÁNÉ: Gyere, vigyelek ki, szegényem! (Támogatja a nyögdécselőt.) Gyere szépen fütyülni... GERZSON (kábán): Fütyülni .. . fütyülni... (Fütyülni kezdi a Klapka-nótát, kimennek.) (A szabóműhelyben világosság. Bejön Mayer, mint aki útrakész. Kis ládikó van a kezében.) MAYER: Hilde! Kész vagyok . . . (Jön Hilde, ünneplő ruhában. Arca kipirult.) De szemrevaló lettél! HILDE: Nem kéne elmennie... énmiat- tam... MAYER: Hagyd csak! Az ő húsvétjukon locsolódni szoktak. HILDE: Dehát Samu bácsi lehetne a nagyszobában, én meg itt... MAYER: A műhelyben, ünnepkor, no nem! És ha betoppanna a nagybátyám? Akkor fuccs a hús v étódnak ... Engem is jól megdorgálna, hogy mit meg nem engedek a házamban. Hát inkább én megyek hozzá ... Hilde, vedd úgy, hogy szegény feleségem emlékére cselekszem így... hiszen nagyménód, az én asszonyom is keresztény asszony volt, nyugosztalja isten ... Mi baj van abban? Legalább két ünnepet ültünk ... Ügyis kevés ünnepnap van ezen a világon ... No, isten véled. (Homlokon csókolja.) Hű, de jószagú vagy! HILDE: ö már kora reggel meglocsolt... a kapuiban ... (Lesüti szemét.) MAYER: Sétálni mentek? HILDE (bólint): Vár majd a bástyánál. MAYER: No, csak vigyázzatok! (Indul.) Tanüld meg: ha nem akarod, hogy a nagybátyád vendégségbe jöjjön — előzd meg, te menj el hozzá... (Szinte csíny- tevő mosollyal kimegy.) HILDE: Az isten áldja meg! (Mintegy kikíséri.) (A bástyán meggyullad a fény. Feltűnik Gerzson és Potacskáné. Az asz- szonyon most még jobban látszik, valójában nagyon jó kiállású, férfiakat vonzó személy.) GERZSON: Menjünk innen, nem szeretem ezt a bástyát. . . POTACSKÁNÉ: Még meglát a babád, igaz-e? GERZSON (megragadja a karját): Akarsz sétálni vagy nem!? POTACSKÁNÉ: Mént sietsz úgy, hová sietsz? Azt ígérted... tudom, hova sietsz! GERZSON: Azt mondtam, menjünk innen! POTACSKÁNÉ:. Nem jár az a Magdó most erre! GERZSON: Jössz vagy nem jössz?! (Megjelenik Hilde lassan. Gerzson 212
