Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Kompolthy Zsigmond: A rejtőzködő főmű (Néhány szempont Krúdy Boldogult úrfikoromban című regényének elemzéséhez)
rázsszót e történet folyamán az elnök már alkalmazta az Esperes rmegjuhászosítá- sára.”56 Amikor a borbélyról az elnöke kimutatja, hogy semmi más, mint borbély, az illető el van in/tézve: „Lehet, hogy a bortbély még mondani akart többet ás, de Pista úr már csak legyintett felé, mintha egy elintézett vádlottal -több lett volna a világon.” A „Szerkesztőt” a trafikos leplezi le: — Én nem rendeltem vadkanfőt, pedig éppen a jelenlevő Palkonyainé őnagy- sága szakácskönyvéből olvastam, hogy a Vadkaimfiőinek most van az ideje. (Palkonyainé nevének említésekor az Esperes mellett ülő Szerkesztő némi idegességet árult el magaviseletében — mert hiszen -éppen Palkonyainé álnév alatt írta konyhareceptjeit egy családi újságban.)”58 Ezután a „Szerkesztő” kivonul az udvarra, és befekszik aludni a várakozó omnibuszba, -hogy aztán soha többé ne tűnjön fel a kocsmában. Ebben a -regényben -mindenki lefelé megy, vagy kocsmai ülésrend alapján „kifelé”, a söntésbe, -mint -Piac, vagy egy másik, kevésbé rjó asztalhoz, mint a trafikos. amikor -a valódi herceg (hogy valójában kicsoda, ezt végül is nem lehet tudni) feltűnik a kocsmában, és Irma szerepe véget ér. A hiamya-tlástörtón-et a cselekmény mikrofor- máiban ,is érvényesül, Burg, a huszárkapitány is bukott -ember lesz, amikor idomított kakasa fellázad. Egyetlen ember őrzi töretlenül i-nkog-nitóját, a herceg. (Vele még az elnök sem bír, hol „miákájernék”, hol lexikonárusnaKT, HoT,, zéftészn'ék’’ nézd őt és kíséretét.) De az ő igazi felléjpése már a történet átszel lemített síkján, az elvarázsolt, megállított időben, alkonyaikor történik. Dallosi, a pincér zongorát hozat, és lovag Tokió a klaviatúrába csap ... Keringő szólal meg, igazi -bécsi valoer, a -regény csúcspontját alkotó fegyelmezett, kedélyes halál-tánc hívójele. Mindenki táncol, -és a tánc -egyre inkább szellemi zenére lejt: „És az alkonyi órában megint megszólalt a Béos Városához címezett vendégfogadóban a zongora — de egy másik zongora és egy másik zongorista, aki talán még a ördöngős lovagot is felülmúlta művészetével... Több zenebarát tartózkodott ebben az időben a sör-házban, de -bizony -egyik se tudta volna megmondani, hogy mely keringő vagy val-cer hangzott -akikor a zongora f elől, talán egy olyan zeneszám, amelyet többé a zon- gorás sem tudna még egyszer eljátszani.”59 És a herceg megcsókolja Vilmát. Ekkor történik a -regény átváltozása, a szöveg maga mögött hagyja az -anekdotákat, szónoklatokat, kocsmai kortesbeszédeket, ez-t az eddig ábrázolódoft epikus -romhalmazt, fosZiadozott nyelvhasználatot, és felfelé lebeg: „Mi van a mennyországban? Dal -a daltalanoknak. Látás a vakoknak. Boldogság örökké azoknak, akik örökké szenvednek. Otthon azoknak, akik örökké -bujdosnak. Hit a szerencsétlen hitetleneknek. Az Isten csókja azoknak, ’akiket sohasem csókolt meg senki.”60 Ez -a kegyelem pi-ll-anata, egyben a -búcsú pillainia-ta -is. Búcsú egy korszaktól és egy reg-ényformától. „ De csak egy pillanat: „A csók elmúlt. A lámpásdkat a Bécs Városához címzett vendégfogadóban felgyújtották.”61 JEGYZETEK Az összes Krúdy-szöveget (kivéve, ha nem jelzem külön) a Szépirodalmi Kiadónál jelenleg is folyamatban lévő Krúdy Gyula művei c. sorozatból idézem. A Boldogult úrfi- korombant az Etel király kincse c. kötetből, ugyanebből a hasonló című regény, valamint a Valakit elvisz az ördög szövegét. A Napraforgó a Pesti nőrabló ban, az Ulrik-, valamint a „gyomornovellák” a Delikátesz c. könyvben jelentek meg. Ezért csak az oldalszámokat adom meg. 1. Krúdy Zsuzsa: Apám, Szindbád. Bp. 1975. 116. 2. Fábri Anna: Ciprus és jegenye. Bp. 1978. 318. 3. 466. 4. 177. és 255. 5. 381. 6. 383. 7. 381. 8. 383. 9. 382. 10. 383. 11. 382. 12. 384. 169
