Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 2. szám - Fabó Kinga: Pluralitás és anekdotaforma (tanulmány)

A Mikszáth és Esterházy közötti (kapcsolatokat nem kell különösebben bizonygatni, hiszen ehhez maga Esterházy ad szempontokat különböző regényeiben.

Meglepőbbnek tűnhet, de véleményem szerint lényeges hasonlóságok .találhatók Krúdy és Mészöly bizonyos regényed i(toülönösen a Film és a Megbocsátás) között is. A narrátor é,s a szereplők, illetve az egyes szereplők közötti távolság mindkét szerzőnél konstans: mindent és mindenkit végig azonos távolságra tartanak i(el) maguktól, egymástól, és tőlünk olvasóktól. Nem engedik, hogy bárkivel is azonosuljunk, bárkibe is belelássunk. Nincsenek rokonszenves vagy ellenszenves szereplők. Hiányzik a részvétel és a részvét. Mindenki idegen, zárt, megismierhetetlen marad. A megismer- hetetlen szereplőkről szép, de egykedvű, hűvösen távolságtartó leírások szólnak.

Mészölynél erőteljesebb, filozófiailag tudatosabb az a Krúdynál inkább az érzület szintjén lévő, de mégis koherens ismeretelméleti alapállás, hogy az események sokféleképpen sorbarendezhetők, hogy Wdttgensteint szabadon idézve: mindaz, amit látunk és leírunk, másképp is lehetne.

Pontosabban nem ,is eseményekről kellene beszélnünk, hanem „dolgokról” általában, ahogy Wittgenstein is teszi, mert Krúdynál az események, cselekvések olyan rejtettek, hogy maga a cselekmény, a sztori az, amit rekonstruálni Ikéll! A szereplők nem csinálnak semmit. Nem is kommunikálnak; ha véletlenül mégis egymás mellé sodródnak, akkor monologizálnak, vagy „társalgásuk” teljesen inadekvát.

Krúdynál is (mint Mészölynél) a lehetőségekkel való játék folyik; a lehetőségek sokféleségének, végtelen sokaságának állandó számontartása, számbavétele, rendszerezése. Krúdy végig hangsúlyozza, -hogy az, amit leír, nem biztos, hogy megtörtént, nem biztos, -hogy így történt, vagy hogy történhetne, történhetett volna máshogy. Ezért viszonylag sok nála az explicit modális kifejezés, mint például a talán, bizonyára, esetleg, lehetséges szavak, meg a ható képzős -igék.

A lehetőségek sokféleségére való állandó reflexió nyilvánvalóan az értékelhetet- lenség, a viszonyíthatatl-anság tényének ösztönös felismerésével (Krúdy) vagy tudatos átgondolásával (Mészöly) függ össze.

A szimbólumok .is ezt hangsúlyozzák: a füst, az álom, a per: mind olyan folyamatok, amelyek folynak, folytatódnak, meg-megállnak, megszakadnak, időnként ösz- szegződnek, de mégis befejezetlenek, bizonytalan, kimenetelűek. Megfoghataílanok, mint az -egymásra fényképezett, egymásból előlépő, -egymást folytató szereplők.

Mindkét szerző kifejezetten „szépen” ír, csak a szép fogalma természetesen Krúdy óta nagyot változott. Korunk -például -már -az érzelmi fogalmaknak -azt a puszta, üres említését sem -igen tűri meg, ami Krúdynál olyan gyakori és jellegzetes. Alapvető paradoxon, hogy a „szép” írásmód nála végül éppen -a személyek és dolgok végső redukcióját, kiürülését eredményezi.

Érzelmi fogalmak: érzések, hangulatok nevei -használhatók érzelmi érintettség, involváltság, átéltség nélkül is, mert nem feltétlenül jelentik az érzés meglétét. Pontosan ez a helyzet Kirúdynál. Érzelmekről, álmokról, emlékekről való beszámolói, vagy ezeknek a fogalmaknak a puszta említése szinte soha nem jelenti iazt, hogy ezek az érzések, állapotok ténylegesen, élményszerűen jelen vannak.

Talán senki nem írta -le. annyiszor az álom vagy az emlék szót, mint Krúdy, paradox -módon szereplői mégis állandó álmatlanságban és amnéziában szenvednek. Nem tudnak aludni, nem tudnak álmodni és nem tudnak emlékezni sem saját személyes múltjukra, sem a kollektív történelmi múltra. Egyiket sem -tudják hasonítani, átél- hetővé tenni, mert valójában sohasem élték meg. A múltat ugyanúgy nem, ahogy a jelent sem élik. Ezért számukra a múlt & jelen-tésnélküli, rossz közérzetként manifesztálódó hiány csupán. De még hiányérzetüket sem tudják megfogalmazni, mert nem vagy alig tudnak beszólni. így ők s-em hasonulnak: mindenki különc vagy „őrült”.

Megintcsak paradox -módon (mennyi paradoxon van Krúdynál!) a távolságtartást, az elidegenítést, az érzelmi hatástalanítást a stilizáció nagyon magas fokával és végig azonos szinten tartásával éri el Krúdy. Ebben különbözik -leginkább összes elődjétől és utódjától, ebiben utánozhatatlan: ahogyan nála a felfokozás a lefokozás eszköze lesz, a felfokozottság a ilefokozottság kifejezője. Ahogyan a forma, ia stílus, a nyelv túlte152