Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 2. szám - Pomogáts Béla: Lengyel József (tanulmány)

találniuk. „Az egészet kivételesnek tartom. Viszont nem látom bebizonyítottalak a kivétel szükségszerűségét” — érvel a mérnök. A helyzet majdnem ka fkai: áldozatai nem ismerik az ellenük eljáró hatalom indítékait, lefogásuk okát és célját; magát a hatalmat is alig ismerik, hiszen a szocializmust elkülönítik a velük manipuláló szervezettől, sőt Sztálin felelősségére sem gyanakszanak. Amit azonban Kafka az emberi lény végzetszerű bukásaként, mint „condition humaine”-t mutatott be, azt Lengyel rendhagyó véletlennek, a társadalmi törvényszerűségek alkalmi felforgatásának tekintette. S bár Adrián professzor áldazatul esik, a 'törvények érvényesek maradnak: „A föld és az égitestek tudományának szabályait követték, és nem fordultak ki tengelyükből.” Lengyel (bízott az értelmetlenség és a bűn végső lelepleződésében, optimista maradt, ha nem is a dogmatikus elmélet naiv felfogása szerint. Számolt a tragikummal, az optimizmus fogalmát az olcsó derű helyett a küzdelemmel határozta meg: „A marxi—lenini optimizmus — vallotta — nem azt követeli tőlem, hogy akár a tényleges helyzet ellenére is — optimista lehessek, optimisták lehessünk.”

Maga a történelmi ítélkezés már erkölcsi kategóriák vizsgálatához vezetett, ez a vizsgálat jelöli meg az önéletrajzi novellák harmadik rétegét. Mint Almási Miklós megállapítja, az Elejétől végig lényeg nem az önéletírás, hanem „a páratlan gazdagságú emberi és emberek közti rend: milyen normák és elvek alakultak ki, milyen útjai és zsákutcái nyíltak az emberségnek és embertelenségnek, milyen típusokat formált az árnyókhan élés.” Vagyis a konkrét történet úgyszólván példázatos magaslatra emelkedik, Lengyel az elemi erkölcsi normák, pl. az emberi szolidaritás érvényesülését mutatja be. Iván Timofeics és Kondrát Ivanavies sorsa nem egyszerűen a szocializmus megtisztulásába vetett bizalomról tanúskodik. Az öreg istenfeereső természetszerűen nem a történelemben, hanem a túlvilágban bizakodik, személyes sorsa mégis általában a hit megtartó erejét példázza. A két öreg hite la tábor rendhagyó (körülményei között nem ismeretelméleti kérdés, hanem gyakorlati erkölcsi probléma. A fogalmak eme átalakulását a „határhelyzet” okozza: a láger foglyai menekülés és pusztulás mezsgyéjén élnek, a környezet ■kihívásaira egész lényükkel, egész emberségükkel kell válaszolniuk. A tábor életének napi kérdései az erkölcsi felelősség szintjén várják a válaszokat, az emberi lényeget érintik. Lengyel József novelláiban mélyre hatoló kérdésekre figyelhetünk. A Kicsi, mérges öregúr nemcsak a fogság első állomását írja le, s nemcsak az ábrázolt jelenség eszmei-történeti problémáit értelmezi, általánosabb igazságokat és követelményeket is megfogalmaz. Adrián professzor — mint erre Almási Miklós mutatott rá — úgy tereli el a figyelmét a vallatás fizikai és lelki gyötrelmeiről, hogy az asztalon álló hamutartóból cigarettavégeket szerez dohányos társainak. A gondoskodás szenvedélye, az emberi kapcsolatok segítik hozzá, hogy legalább erkölcsileg legyőzze kilátástalan helyzetét, megőrizze emberi integritását.

Hasonló módon válik az Igéző is általánosabb mondanivalók hordozójává. A történet békés természeti tájban és patriarchális emberi világban játszódik, távol az országos politikától, mindazonáltal a börtönök és 'kényszermunkatáborok sötét árnyéka e messzi vidék életére is Táborul. Lengyel József elbeszélésének három szereplője van: András, az erdő szélén letelepedett száműzött, Miáka, az öreg szénégető, és Jevszej, az erdőkerülő. A három ember között nemcsak konkrét viszonylatok, hanem erkölcsi konfliktusok is létrejönnek, és ez a konfliktusrendszer az elbeszélés példázatos jelentésére utal. András tudatos erkölcse és embersége, Miska 'egyszerű jóakarata, illetve Jevszej számító gonoszsága a három magatartástípus társadalmi és erkölcsi értékét mutatja be. Az író emberi magatartásokat és értékminőségeket vizsgál, az elbeszélés epikai struktúráját ezeknek az értékminőségeknek a rangsora határozza meg. Miska a szinte időtlen paraszti életformát képviseli, jókedvűen végzi munkáját, jóindulatot tanúsít a szerencsétlenek iránt, s óvatosságot a hatalom embereivel szemben. Vele ellentétben Jevszej alakjában mutatkoznak meg a „személyi kultusz” korának emberi és erkölcsi torzulásai; hazug, erőszakos és kegyetlen viselkedése nemcsak ellenszenves egyéniségéből következik, hanem azt a társadalmi méretekben ható romlást is jelzi, .amelyet a törvénytelenségek akoztak. Miska, a történelem ,^alatt” élő „örök pa139