Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 2. szám - Karátson Endre: Mészöly Miklós és a Camus-i közérzet (tanulmány)

tisztább erkölcs iránti vágyat hordozzák magukban,- amely minden kortárs emberben fölneszelhet. A folyamat egyetlen jelre kezdődhet. Mészöly regényének érdeme, hogy prédikálástól mentesen tölti be a jel funkcióját. Csakugyan, nincs helyük a nagy bizanyasságú állításoknak. Az abszurd az elbeszélő^ technikák valóságos arzenálját követeli meg, mindet nem tudjuk itt részletesen felsorolni, de mindük közös nevezője, hogy törekednek a látható minél több részletének a befogadására, egyúttal pedig az egész jelentéstartalmának körmönfont megszűrésére. E hiányérzetet keltő eljárás következményeképpen a regény szempontjából olyannyira fontos valóságos elmozdul, vagy legalábbis állandóan ingadozik. Az olvasónak minden könyvoldal, minden fejezet után újra és újra meg kell kérdeznie: abban van-e valóság, amit olvas, vagy éppenséggel abban, ami nincs is leírva? „A kép magára csupaszított élessége, ami -túlmutat önmagán” — így jellemzi önnön írói rögeszméjét Mészöly, amelyet „a bizonytalanság árnyalataival” a magyar nyelv — mint másutt mondja — különös mértékben képes megvalósítani. „Grammatikai-stilisztikai adottságainkkal a megcélzott megjelölésen túl mindig másra is tudunk utalni (ha akarunk).” Ezt az adottságot — kétségtelenül kissé túlozva — a francia nyelv világos voltával állítja szembe. Az egyensúly helyrebillentéséhez elegendő a francia szimbolizmus hagyományára hivatkoznunk: ennek eszmefuttatásai a hiányzó „Ideáról” nyitányai a mimézistől elszakadni vágyó kortárs irányzatoknak. Mészöly sajátos helye éppen ez a terület, melynek egyik oldalát a filmekre jellemző éles körvonalú képek határolják — jellemző, hogy egyik későbbi regényének Film a címe —, másik oldala pedig az abszolút kiüresedettségére nyílik. Ettől modemek a regényei, amelyek az ilyen vagy olyan valóságból születő írásmóddal szemben az írásmódból születő valóságot részesítik -előnyben.

És ebben a perspektívában válik mérhetővé az abszurd camus-i közérzetének esztétikailag megtermékenyítő ereje. Miközben határozottan jelzi az egyértelműség megszűnését, a poliszémiával való kísérletezésre szólít fel. Ami az üzenet oldaláról kudarcnak látszik, az minden kétséget kizáróan győzelem, feltehetően az egyetlen lehetséges győzelem ábban a kontextusban, amelyben Mészöly mozog. Mert olyan bizonyosságok közvetítése helyett, amelyek megfogalmazására, ha becsületes akar maradni, nem is lehet képes, Mészöly mitikus kicsengésű példázatos új regénye arra szorítkozik, hogy morális reflexiókra késztessen, ennek szükségességét hangoztassa. Bizonyára kényszerűségből. De a kényszerűségben igen előnyös szerződés kínálkozik az olvasó számára. Mert mit is nyújtana neki Mészöly nyitott regénye, ha nem a történet értelmezésének szabadságát, -azt a szabadságot, hogy folytathassa az író munkáját, és a megosztott felelősség okán azt a szabadságot is, hogy vele, az íróval együtt fedezze fel a történelmet helyesbítő értékeket?

Gellért Gyöngyi fordítása

133