Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: "Felséges Monárcha!..." - Bátor. Fejezet egy társadalomrajzból
gelő, kaszáló, zártkert. Ez a terület mintegy 300 telkes, s száz szegődményes, napszámos, sumimás, évi béres családot tud eltartani. A többi az iparra, kereskedelemre, közszolgálatra, nagybirtokra, közlekedésre kell maradjon. A múlt század hatvanas éveiig Bátorban nem volt meg a 400 ősfoglalkozású család, azaz, mindaddig lehetőségei alatt maradt. Tehát a hetvenes években induló szaporaságot egy darabig föl tudta venni, a keret azonban hamar betelt, s jelentős bővülésére csak a belterjes gazdálkodás kifejlődésével lehetett volna számítani. Ez azonban elmaradt. Vagyis Nyírbátor, akárcsak az ország legtöbb része, a kilencvenes években találja szemben magát egy addig nem tapasztalt jelenséggel: a város és földje nem képes eltartani lakosságát! A munkanélküliek tudnának dolgozni, akarnának is, de nincs hol! Eddig ilyen nem volt. Eddig csak azt látták, hogy aki dolgozni akar, aki nem sajnálja derekát, az tállá munkát, s abból megél. Ez a természetesnek vett állapot szűnik meg most, s ráza meg alapjaiban Nyírbátor egész lakosságát, a gazdagot éppúgy, mint a szegényt, a földmívest éppúgy mint -az iparost, kereskedőt, gyárimunkást értelmiségit. .. S már ekkor mindenki számára (helyeselve vagy tagadva) adva van a kézenfekvőnek látszó megoldás: földosztás. Ez azonban Bátorban már a múlt század végén sem valóságos. Ha a 2500 holdnyi nagybirtok-területeket felosztanák, sőt, hozzávennék a mintegy 1000 hold basaparaszt földéket, az igényeket már akkor sem tudnák kielégíteni, ráadásul egyetlen 'emberöltő harmadára csökkentené a telkeket... — A községi képviselőterület jegyzőkönyveiből látszik, hogy a város 'keresi a kiutat: szabályozzák a béreket, szorgalmazzák a háziipari tevékenységeket, növelni akarják az ipart, kereskedelmet, belterjessé tenni a mezőgazdaságot, javítani a hiteléleitet — s állandóan keresik, milyen újabb közmunkákat szervezhetnének. Mindez azonban csak felületi, tüneti kezelés.A „megoldást”, a kiutat az .amerikai kivándorlás hozza meg fájdalmasan és keserűen. Tudjuk, 1880—1914 között az ország lakosságából másfélmillió — ebből nemzetiségi italán 400 000 — hagyja el úgy szülőföldjét, hogy csak nagyon kevés jön vissza. Pedig a legtöbb azzal indult el, hogy meggazdagszik s hazatér... Szabolcsból akkora a kivándorlás, hogy az átlag 45 ezrelékes természetes szaporodás sem tudja pótolni!... E veszteség igazi súlya majd Trianonban válik világossá, mikor a győztesek a Kárpát-medence népességarányaira hivatkozva húzgálják meg az új határvonalakat. Nyírbátorban 1880—1914 között több mint háromszázan váltanak útlevelet. Ez sokkal kisebb arány, mint a megyei átlag. Mivel magyarázzuk ezt, mikor a vagyoni megoszlás itt sem kedvezőbb az átlagosnál? Talán, hogy a város éppen ebben az időszakban akar újult reményekkel fölfejlődni. Meghökkentöbb tapasztalat, hogy a kivándorlók nagy többsége nem földhözragadt. Vagyis nem nincstelen szegény, hanem olyan személy, akinek van valamije. S ez egészen érthető, ha figyelembe vesszük, hogy csak az Adriáig tártó út sem került kevésbe... Igen, a családi hagyományokból rendre- sorra az derül ki, hogy mikor a dédapa vagy dédmagybácsi útnak indult volna, előbb el kellett adni két hold földet, négy jó ökröt vagy három fejőstehenet vemhével, esetleg a kis műhelyt az iparjoggal... Vagyis az elhatározás alapindítéka sokszor nem az éhség, hanem a nagyobb vagyon szerzésének vágya! És ez módosítja a kivándorlásról alkotott képért — de nem változtatja meg. Igen, mert az alapok mégiscsak az ország elmaradottsága, s hogy 'ennek fölszámolására az osztrák—cseh ipartól való függés nem adott módot. Azaz, a korabeli Magyarország nem tudta biztosítani polgárainak a kellő kibontakozási lehetőségeket — meg tudott viszont egyezni a íoborzó ügynökségekkel, hogy ne az amerikai parton, még csak ne is Fiúméban, hanem a városokban és falvakban Írassák alá a munkáskötelezevénye- ket... És mindezzel a nemzet száz- meg százezer tetterős férfival lett gyengébb, és éppen akkor, mikor a XX. század újabb katasztrófát készített elő számunkra. 116
