Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 12. szám - Kabdebó Lóránt: Sorsfordító pillanatok (beszélgetés Jánosy Istvánnal)

ban Mikola Sándor volt a fizikatanárom, ugyancsak föllelkesedett. Hogy rá Mikola könyve, A fizika gondolatvilága igen nagy hatással volt. Hosszasan beszélt róla, és amikor említettem, hogy erősen foglalkoztat Jézus alakja, szeretném megírni modern alteregóját, nagyon ajánlotta, olvassam Papp Károlyt. Ezt nagyon megjegyeztem, s utóbb én is úgy láttam, hogy Papp Károly alkotta meg a legigazibb és legményebb Krisztus imago-t.

Te is klasszika filológus voltál, fordító is, Németh László is rajongója a görög drámának, — ezen a beszélgetésen a görög drámáról nem beszéltetek?

De beszéltünk, hiszen közben az is kiderült, hogy nekem legnagyobb élményem a bölcsészeten Kerényi Károly volt, és Németh László is egy időben foglalkozott, lehet, hogy éppen Kerényinek a hatására az antik dramaturgiával, sőt az antik mitológiával is, hiszen legnagyobb regényei mögött, — gondoljunk az Iszonyra —, éppen a görög mitológia áll.

Ezekben a pályakezdő éveidben milyen hatás ért még, milyen életrajzi esemény, amelyik tovább fejlesztette, alakította verseidet, különösen éppen ezeket a szabad asszociációs álom-verseket?

1949-ben elütött egy autó, és hét hónapig feküdtem a baleseti kórházban. Ügy volt, hogy amputálják a lábam. Előtte való éjjel írtam meg egyetlen abszolút szabad asszociációs versemet. Operáció előtt címmel jelent meg kötetemben.

Hogyan keletkezett ez a vers?

Mint említettem, az operáció előtti szorongásban nem tudtam elaludni, és hihetetlenül gyorsan járt a fejem, mindenféle fantasztikus képek szaladgáltak benne. Ébren voltam, és mivel sötét volt a kórházteremben, úgy próbáltam ezeket leírni, hogy összehajtogattam egy papírt és mindig egy sort kihajtottam <és így írtam soronként tovább. Tapasztalatom szerint a szabad asszociációt nem lehet állandóan versek gyártására használni, mert abból csak zavaros, értelmetlen kép-konglomerátum lesz. Swift Gulliverjében a tudósok országában úgy írnak verseket, hogy a lottó-hengert forgatják, s ahogy abból potyognak ki a szavak, egymás után leírják. Ez lesz a szöveg. Az igazi szabad asszociációhoz egész különleges, felfokozott lelkiállapot kell, valóságos extázis, mint az a stress állapot, az operáció előtt. A kórházban tapasztaltam meg, mennyire ragaszkodnak hozzám irodalmi barátaim. Sárközi Márta, Vas István sokszor meglátogatott.

Végigkísértük álom-verseidnek a kialakulását, beszéltél a különböző típusairól. Hogyan tudnád summázni a véleményedet?

Mivel a szabad asszociációs technikát úgy érzem csak különleges léthelyzetekben lehet igazán használni, én inkább ehelyett az álmok rögzítését és pszichoanalitikus elemzését használtam. Az álom ugyanis kétségtelenül ugyanolyan tényvilág, mint az éber élet. Az ötvenes, hatvanas évek álmaiban a háború és a rettenet szorongásai manifesztálódtak. A következő álom-részlet 1960-ból való:

1097