Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Jánosy István: István király alkonya (dráma)
most olyan alkalmát szalasztottak el, amivel évszázadokra megmenthettük volna az ország békéjét. ISTVÁN Vazullal nincs szavam többé. Kérem a testőröket! (kiszól az ajtón) TESTÖRÖK (bejönnek) Parancsodra, uram! ISTVÁN (Vazulra mutatva) Ezt az embert most megfogjátok. TESTÖRÖK (körülveszik Vazult és megfogják. Vazul nem védekezik) ISTVÁN Elviszitek Nyitra várába, és átadjátok, tartsák ott fogolyként, tisztességes őrizetben. TESTÖRÖK Ügy cselekszünk, uram! (kivonulnak Vazullal) (Hosszú, nyomott csönd. István fölindultságában darab ideig szólni sem tud) ISTVÁN Sajnálom a szerencsétlent, hiszen jót akart. Csak előbb jár a szája, mint a feje. A hadakozás nem virtus és nem öncél. A béke a cél. Ha megtámadnak, védekezünk, mert nem tehetünk másképp. De mi nem támadunk, nem csapunk be idegen országba, sem Lengyelbe, sem Bizáncba. Szomszédjaink elébb-utóbb megértik ezt, és nem támadnak, mert ugyanakkor jól tudják azt is, hogy nem gyöngeségből teszünk így, hanem emberi becsületből. És így valóban béke lesz körülöttünk. Ha most beszáguldoztuk volna az egész Birodalmat, és gyilkoltunk, dúltunk, raboltunk volna, ők ezt elrakták volna emlékezetükbe, és századokig csak az alkalmát lesnék légyen, mikor fizethetnének érte tízszeresen. És ilyen alkalom hamarosan nyílnék nálunk, mivel nem kenyerünk az egyetértés. Viszont ha most emberséget mutatunk, abból ők is tanulhatnak, nemesedhetnek. 13. jelenet (Gizella, István) PÉTER (lélekszakadva rohan be) Szörnyűség! Szörnyűség! Isten irgalmazzon nekünk! ISTVÁN Mi az, Péter? Miért vagy így megneszülve? PÉTER Miért kell ezt éppen nekem jelentenem ?! GIZELLA Mi történt? PÉTER Imre herceg halott! (Hosszú, rémült csend) GIZELLA Ilyet nem tehet Isten! PÉTER Hihetetlen valóban. Mégis igaz. ISTVÁN Ki ölte meg? PÉTER Nem ember. Vadkan. ISTVÁN Vadkan? Egy oktalan állat? PÉTER Egy vadász jelentette: vadkant sebesítettek, beszaladt a sűrűbe. Ekkor Imre herceg így szólt: „Megyek a vérin, és leterítem!” — és futva eltűnt. íj, szab- lya volt a fegyvere. Henrik herceg, magam és kíséretünk mentünk utána, de a sűrűsben nem láthattuk, csak a vad dühödt horkanásait hallottuk. Mire odaértünk, lám a herceg arccal a földön fekszik, és a kan fölfele csapó pofával épp akkor nyesi föl Imre nyakán a verőeret; messze fröccsen föl a vére és lüktetve ömlik. így holttá lett. A vadállat először a lábát vágta föl; mikor elesett: a beleit, és végül a nyakerét nyeste el. Már szólni sem tudott hozzánk. (Hosszú ideig döbbent csönd. István és Gizella dermed- ten néznek egymásra) ISTVÁN Elmehetsz, Péter. Hagyj magunkra. (Péter el) ... Istenem, atyám, miért büntetsz így? Kegyetlenebb ül, mint szolgádat, Jóbot! Mi lehet az én vétkem, amiért így meggyűlöltél? ... Thonuzaba élve-eltemetése? Thonuz — besenyő nyelven: vadkan, és most ez a vadkan szelleme állt szörnyű bosszút rajtam. GIZELLA Édes uram, ne szólj káromlást! Régi pogány hitre vall, hogy a szellem tovább él állatokba költözve. Ez az Ördög sugalmazása. ISTVÁN Miért? krisztus urunk nem küldte disznókba a légiónyd gonosz lelket? GIZELLA Nem Thonuzaba miatt bosszul az Úr. ISTVÁN Nem csak Thonuzaba miatt. Sokakat másokat is elrekkentettem, mert nem akartak a Kereszt-Ur előtt fejet hajtani. GIZELLA így kellett tenned. ISTVÁN így — én is azt hiszem. De fiam, Imre másképp vélekedett. Thonuzaba halála miatt így korholt engem: „De azért Jézus az ő parancsait számon veszi az Utolsó ítéletkor. Azt is, hogy ,Ne ölj’!” GIZELLA Ezt mondta? (mélyen eltűnődik) ISTVÁN És most valami azt súgja nekem, ez a számadás már most elkezdődött. Az Űr azzal büntet, hogy elvette 1085
