Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 12. szám - Tóth László: (út)Leírás avagy Németóra (vers)

s a túlparton

egy másik országra

láttam én — fogalmazom át

időnként a költő iszavait. Egy másik országra . ., arra, ahol születtem. „Ne tanítsátok hát, hogy hol lelem fel hazáimat. .Ne tanítsátok.

Magamnak kell megküzdenem a/e tudásért.

Afféle innen oda,

onnan ide állapot most ez az enyém.

De az itt-is-ott-is lét vajon nem jelent-e sehol-se létet?

Ne tanítsatok, ne tanítsátok hát.

D. szerzett vagy tíz márkát — ez is az ő módszere.

Az egyik nyilvános klotyóból emelte el,

ahol a véeésnénit a hugyozó vendégek lelkiismerete helyettesíti. Nekem 3 db gumióvszert pottyantott ki az automata.

S mindezt potom 1 márkáért, mert ki akartam próbálni.

Nem az óvszert, az automatát.

Ó, Tannenbaum, ó, Tannenbaum.

Der Koch und die Köchin kochen.

Zs.-nénél összesen 44 szót tanultam meg németül.

Ebből nyolcat elfelejtettem azóta.

Most harminchatot tudok.

És harminchat éves vagyok,

És azt hiszem, leszek még több is.

És minél több leszek, annál kevesebb . . . annál kevesebb német szót fogok tudni.

Vagyis 36 év múlva már egyet sem.

Akkor majd újrakezdem.

Akkor majd holt poraimból újból összeállók testemmé, szétnyitom magam fölött a földet és ismét nekilátok a németnek.

Még jó, hogy Berlinben ott volt velem D. meg Sz.

Sz., aki talán hatvankét .szót is tud, sD, aki még .nála is jóval, de jóval többet,

Úgyhogy nyugodtan olvashatja eredetiben Hegelt meg Marxot meg . . . Lukácsot és . . . Heller Ágnest.

S nyugodtan kuttyantgathatja eredetiben a szeretőit is. így az ő érdeme, csakis az övé, hogy volt hol aludnunk.

Mert a szállodák, persze, szóba se jöhettek.

Az egyik túl drága volt, a másikban meg nem volt hely.

A harmadikat viszont még el se kezdték építeni.

De vissza se jöhettünk, mert a nemzetközi jegypénztár ZÁRVA volt.

Így Hédinél szálltunk meg, de nem Hédivel.

Illetve csak Sz. meg én nem, mert D. vele.