Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Fitz Péter: A magyar textil kalandjai I. (1968-1986)
rásával foglalkozott, az előremutató művek csak tervek szintjén valósultak meg (Gecser, Kelecsényi). 1980 már újra biennálé év, de most is fontosabbak számunkra a kis kiállítások. Ez volt az environmentek esztendeje. Szenes Zsuzsa „Alma mater” című, az Iparművészeti Múzeum „Téralkotás tárgyformálás” sorozatában egykori iskolájának — Iparművészeti Főiskola — építészeti terét leplekkel „alakította” érzelmes environmentté. Kelecsényi Csilla Kőszegen rendezte meg kamarakiállítását. „Az 1978-as bien- nálén díjat nyert egy nagyon rendezett szál-tér-konstrukcióval, ami önmagában még nem lett volna túl érdekes, de ezzel a munkával megnyerte a jogot az 1980-as kőszegi önálló kiállításra. Ugyanakkor elkezdte vagdosni a kifeszített szálakat („Hasítások”), mint Fontana a vásznat, s ebben már volt valami. Belőle született az az óriási fekete environment’ Kőszegen, ami hasításainak bekátrányozott felületeivel, a mögüle kiszüremlő kemény, fehér fénnyel, nyomasztó, sötét száldzsun- gelével mindenkit csak megdöbbenteni tudott, akár jó, akár rossz értelemben.” — írta Beke László. A harmadik téralakítási munka Lovas Ilonáé volt. „Pécsett az egész termet betöltő environmentje jelezte az új irány kibontakozását. Természeti elemek és textil párosításának kitűnő együttesét hozta létre. A téglalap alakú termet fekete műanyag fóliával borította, s vízzel árasztotta el. A vízbe T-betű alakban gyeptégla ,mólót’ épített. A pázsitra különféle fehér vászondarabokat fektetett, melyeken saját képmása, jeansbe öltözött figura stb. vörössel szitázott lenyomata volt látható. A ,móló’ végén, nylonfóliára nyomot szöveg — levél? bibliai szöveg? — merült a vízbe, így a sorok csak érzékelhetők voltak, de nem olvashatók. Az üzenet jelen van, de leplezett, elrejtett, .elmosódó’. A szoba-landart munka a természetes és mesterséges környezet harmóniájának-disszharmóniájának kiszámított és mégis lírai megfogalmazása volt.” — próbáltam körülírni Lovas munkáját. A negyedik és ebben a folyamatban talán a legfontosabb alkotás Gecser Lujza 1980 őszén Velemben készített „Tükörtere” volt. „Olyan állandóan változó, egymáshoz kapcsolódó, egymást tükröző — egyik térrendszerből a másikba áttekintést engedő — térlabirintust hozott létre, melynek puhán lebegő valóságos látszatfalai, sokszorozódásai, plasztikai, téri, vizuális és auditív élmények olyan rendszerét keltették, melynek az environmentben tartózkodó néző maga is aktív résztvevője lett. A labirintus, a folyosók rendszere, a kisebb-nagyobb összekapcsolódó terek falai, az állandóan mozgó, libbenő celofán, alufólia válaszfalak és a látványt több fokozatban tükröző, megismétlő felületek (tükrök, féligáteresztő tükrök, üvegek) az egész teret meghatározhatatlan léptékűvé sokszorozták. Az egész építményrendszer finoman mozgott, a benne közlekedő néző keltette levegőmozgás sejtelmesen meg- meglebbentette falait... A filozofikus töltésű tükröződés-tükrözés probléma nagystílű megvalósítása, a reálisból az irreálisba való valóságos és szimbolikus oda- vissza lépése, egy absztrakt és mégis konkrét téri szerkezet felállítása legfőbb erénye Gecser vállalkozásának.. . A velemi ház padlásterében kialakított tér- és tükröző rendszerben a fokozatosan egyre bonyolultabbá váló térkapcsolatok kialakulását, változását és elmúlását, a tevékenység teljes folyamatát Gecser Lujza és Szirtes András filmen rögzítette. A filmet nem mint dokumentációs eszközt, hanem mint a művészi alakítás önálló módját alkalmazták. A Gecser environment végső megjelenési formája nem a konkrét térrendszer, hanem annak fiimi — időbelileg rögzített megjelenése volt.” — írtam Gecser 1980-as munkájáról. Az utolsó, szintén Velemben készült mű Kelecsényi Csilláé. Ez is environment, de másfajta, mint az eddigiek, egy performance szintere. Wessely Anna így foglalta össze: „Kelecsényi Csilla munkája... semmilyen műfaji kategóriába nem gyömöszölhető bele. összedrótozott faléceket szőtt be meggyűrt, fekete fotópapírral s így épített fel egy óriási, sötét, kasforma kunyhót a velemi művelődési ház feketével bevont színpadán. A kívül sötétbe burkolózó kas belsejében fény volt: itt volt a nézők számára közvetlenül meg nem tapasztalható történés színhelye. Az eseményekről a színpad előtt felállított televíziós híradás tájékoztatott... A képernyőn pergő videofelvétel semleges, semmitmondó belállítása, unalmas egyhangúsága is 1035
