Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Fitz Péter: A magyar textil kalandjai I. (1968-1986)
szobor, de matériája, alakításának tárgya textil volt. Addig ilyen egyértelműen megszabadulni a falkárpit — síkművészeti fogalmakban gondolkodó — műfaj gátjaitól egyetlen hazai alkotónak sem sikerült. Másrészt ez a mű magában rejtette a további lehetőségeket is: a műfaj öntörvényi vizsgálatának folyamatát, mely a művészet történetének során más műfajokban is a megújulás, a műfaji önértelmezés megváltozását idézte elő. Gecser esetében ez már 1976-ban olyan kísérletekhez vezetett, amelyben a textilt más anyagokkal házasítva végzett anyagstruktúra vizsgálatokat. A műgyantával oldott-me- revített, gipsszel rögzített szizál motringok, szálak kialakította formák, alkotások már a „Hidak” konklúziójának gyümölcsei voltak. És így átvezettek a második velemi szakaszhoz. Az 1977-es év a legsikeresebb évad volt a velemi Textilművészeti Alkotóműhely történetében. Különös módon ez a sikeresség nem „remekművekben” jelentkezett. Korábban a műfajhatárok igen szigorúaknak bizonyultak, bizonyos anyagokat felhasználtak autonóm műalkotások létrehozására, más anyagokat — így a textilt — hagyományosan nem. Így a textilművészet, bármilyen szabadon értelmezhető alkotásokat hozott létre, megmaradt a hagyományos határok között: iparművészeinek. „1977-ben Velemben az tapasztalható, hogy a műveket tulajdonképpen már inkább az .anyagi’ oldala köti az iparművészethez — lévén anyaguk textil — de a művek jó részében a kérdések felvetése- megoldása már kifejezetten egyetemesebb, képzőművészet felé ható. Vagy legalábbis a képzőművészet közt határhelyzetet elfoglaló állapot köszöntött be. Az új .textilnyelv’ pedig akalmas — pontosan az anyag és médiumkötöttségek felszámolása miatt — olyan gondolatok hordozására, amelyeket az eddigi gyakorlat — hagyományos kategóriáink — csak képzőművészeti műfajokban tartott kifejezhetőnek. Azaz a textil önálló gondolathordozóvá vált, pontosan azonos úton, ahogy ez a képzőművészetben történt: az önvizsgálat jelensége, amivel dolgunk van, meglehetősen rokon a festészet vagy szobrászat hason tüneteivel.” —írtam 1978-ban. Az 1977-es váltás nem volt váratlan, előzmények nélküli. Két szálát, a bien- nálékat (Fal- és Tértextil és Miniatűr), illetve a két korábbi velemi évadot már említettük. Harmadik tényezőnek az 1974-es biennálé győzteseinek, Szenes Zsuzsának és Szilvitzky Margitnak 1976-os kőszegi kamarakiállítását tekinthetjük. Ezek a művészek Kovalovszky Márta szerint: „a textilműfajban is meghonosították a konceptuális objekt fogalmát”. A meghonosítás útjai eltérőek voltak: Szenes korábbi technikai eszköztárát (gyapjúhímzés) változtatás nélkül megtartva olyan tárgyakat, tárgyelemzéseket hozott létre, ahol a mű új, átlériyegített, konceptuális szférába emelkedő alkotássá vált. „Ami korábban használati tárgy volt, most dísz” — kihímzett gázálarc — vagy a „Hideg ellen általában” ugyancsak gyapjúhímzés technikájú, csíkos katonai őrbódé létrehozásával olyan gondolat-érzés együttest tudott megfogalmazni, mely szóban rögzítése csak nehézkes körülírásokat eredményezne. Vagyis ezen tárgyak befogadói hatásmechanizmusai pontosan úgy viselkedtek mint minden művészeté: gondolati tartalmuk csak ebben a formában (anyagban, megvalósításban) hatnak egész, végleges, autonóm alkotásként. Ez a törekvés még egyértelműbb a „Huzat” című environment esetében. Szürkészöld — fehér sávos huzat borít jól ismert, praktikus, valóságos használati tárgyakat (szék, bőrönd, gitár, puska, ernyő, tv készülék, könyv). Ilyen tárgyakat időnként a való életben is ellátnak huzattal, de ebben az együttes „egyenruházatban” (rabruhában), feloldódik a tárgyak mindennapos valóságérzete, s helyébe lép a hiány-jelenlét disszonáns kettőssége. A tárgyak elidegenednek tőlünk, uniformizálódnak, használatuk értelmetlenné és lehetetlenné válik, másfelől pedig nyomasztóan jelen vannak, leplezettségük ellenére létező, átlényegített valóságszeletek. Szilvitzky a gyapjúhímzésnél puritánabb anyagi és technikai eszközöket használt. Iparilag előállított alapanyagokból (lenvászon, habszivacs stb.) hozta létre a geometrikus „textilabsztrakciót”, mértani alakzatok, sík és térformák, Körner Éva szerint a minimal arttal rokon műveit. Képi, fogalmi világa, rendszerének párhuzamai fellelhetők a képzőművészetben is, a differencia pusztán anyagi. 1029
