Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Szakály Sándor: Egy tábornok emlékei

a kiváló minősítésű fiatal tisztet a budapesti honvéd felsőbb tiszti tanfolyamra vezényelték. Jeles eredménnyel végezte el, majd a bécsi Hadiiskolára került. „Igen jó” eredménnyel végezte a három éves vezérkari iskolát 1912-ben. Rövid próbaszolgálat után átkerült a vezérkari testületbe. Az első világháborúban harcolt a szerb, az orosz és a román fronton. A polgári demokratikus forradalom győzelme után tovább szolgált, majd a Tanácsköztársaság kikiáltása után a Vörös Hadsereg főparancsnokságán teljesített szolgálatot. 1919 augusztusában belépett a Nemzeti Hadseregbe. Különböző vezérkari beosztásokban szolgált. 1925 és 1927 között a honvédelmi miniszter szárny- segédje, majd 1931-ig a budapesti 1. vegyesdandár vezérkari főnöke volt. Ezt követően előbb két évig a honvédség főparancsnokságának szárnysegédje, majd az 1. vegyesdandár kerékpáros gyalogsági parancsnoka és a honvédelmi minisztérium katonai közigazgatási csoportfőnöke volt. 1934 májusa óta tábornok. 1936 októberében az 1. vegyesdandár (később I. hadtest) parancsnokává nevezték ki. 1937 májusában már altábornagy. 1939 áprilisa és 1940 márciusa között a honvédség főparancsnokának gyalogsági szemlélője, azt követően 1941. februárjáig az 1. hadsereg parancsnoka, 1940. május 1-től gyalogsági tábornoki rangban. 1941. május 1-vel nyugállományba helyezték. Nyugdíjasként a gazdasági életben tevékenykedett — Hartmann József cég, Tschuk szőrmeárugyár, Duna Repülőgépgyár —, 1942. szeptember 24-én honvédelmi miniszterré nevezték ki. Tisztéből 1943. június 12-én mentették fel. A nyilas hatalomátvétel után letartóztatták és Németországba deportálták. 1945 májusában szabadult fogságából és hazatért. Háború alatti magatartását igazolták, nyugdíjat kapott. Később nyugdíját megvonták, kitelepítették. Élete utolsó időszakában emlékeit rendezgette, barátaival — többek között a „véndiáktárs” Petru Grozával — levelezett, alkalmanként történészekkel, újságírókkal találkozott. 1976. június 21-én hunyt el Piliscsabán. Memoárjának átdolgozása után tizenkét évvel, másodszori megjelenése előtt tíz évvel!

Helyreigazítás: Az 1986.8 számunkban Labancz Gyula Épp úgy mint előtte c. versének tévesen közöltük egyik sorát. Helyesen: itt sinos semmi amiért érdemes lenne épp úgy mint előtte.

960