Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám - KÜLFÖLDI MAGYAR KÖNYVEK - Gyurácz Ferenc: Pászka Imre: Struktúrák és közösségek

de fölvetette az ázsiaiság, félázsiaiság politológiai és az ázsiai termelési mód tör- tónetfilozófiai fogalmát, s ez utóbbit a Grundrisseben tudományosain jellemezte. E kategóriákat Pásaka Imre is fölhasználta, s a könyv második részének fejtegetéseiben eredeti következtetésekre jut velük kapcsolatban. Kiindulópontja a mai őstörténeti kutatásoknak az a meglátása, hogy az első rétegzett társadalmak nem annyira a technológiai újításokkal, mint inkább felépítmény-szervezési mozzanatokkal függnek össze. A rendelkezésre álló irodalom áttanulmányozása nyomán legfontosabb fölismerése az, hogy az ázsiai társadalmakban a bürokrácia termelési módként funkcionál. Tekintve, hogy a könyv nálunk gyakorlatilag hozzáférhetetlen, indokoltnak érzem szó szerint idézni a szerző elvi és módszertani következtetéseinek rövid sum- mázatát:

„— a termelés természeti feltételei kezdetben meghatározzák ugyan az egész társadalmi struktúraforma viselkedését, később azonban — különösen az ázsiai típusban — a szervezési-felépítményi szféra az, amely meghatározza, megszabja a társadalom egészének mozgástendenciáit, dinamikáját;

— e társadalmak sajátosságai a gazdasági szerkezeten túl az intézményi struktúrában keresendők;

— ezekben a struktúraformákban a politikai szervezet termelési módként funkcionál; a termelési mód nem a termelés objektív módja, hanem az a mód, ahogyan az embereknek, embercsoportoknak megszabják, hogyan termeljenek;

— e struktúraformában az uralmi-hatalmi szférán kívül nem létezik más autonóm szféra; ilyen értelemben mondhatjuk, hogy ez a struktúra szubsztanciális, illetve totális;

— az állam, mint politikai szervezet működését egy eszköztulajdon nélküli bürokratikus apparátus biztosítja, amely hatalmi eszközökkel vonja el a közvetlen termelő terméktöbbletét; ez az apparátus alkotja a társadalom uralkodó rétegét;

— végül, e struktúraforma adinamikus, stagnáló jellege nem a gazdasági szerkezetben, a nemzetiségi-törzsi viszonyok továbbélésében, a városok, a kereskedelem, az ipar, a bérletviszonyok stb. hiányában keresendő, hanem a hatalom bürokratikus és az uralom despotikus jellegében.”

Ebbe az összefoglalásba konkrét megfogalmazásban persze nem férhetett bele a „magántulajdon nélküli elnyomó társadalom” első példájának számos vonása, a nevelés monopolizálásától kezdve a gazdaság teljes ellenőrzésén és az általános mozgósítás útján szerveződő, gyenge ütőképességű hadseregen át a szellemi élet kisajátításáig, az államideológiaként szereplő vallásig, s általiéban a társadalom államosításáig. Mindezekre az egyes alfejezetekben tér ki a szerző, s itt említi az autonómiára törekvés olyan, viszonylagos sikerét is, mint a lokális piacok és a városi kisvállalkozások megléte: „A viszonylag szabadon működő egyéni vállalkozási formák jó jövedelemforrásnak bizonyultak a kormányzat számára, anélkül, nogy igazi veszélyt jelentettek volna.”

Nem szakmabeliként is meg merem kockáztatni, hogy Pászka Imre logikus, tárgyszerű és jól olvasható tanulmánya olyan hozzájárulás a bürokrácia, az ázsiai termelési mód, s általában a társadalmi formációk elméletéhez, amit a további kutatások nem hagyhatnak figyelmen kívül.

91