Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - Szekér Endre: Thinsz Géza „svédmagyaros” költői párbeszéde

„gyomlálja” a magyart. S a Mint a jó pap című kis verse fogalmazza meg a régi böl­csességet új formában, hogy ö jó papként holtig tanul magyarul és svédül, mert „két­nyelvűségem alázatra oktat.” Bár sokszor idegennek érzi magát mindenütt. Hiszen mindig lerí róla, hogy idegen (Anyanyelvi szinten). Otthon pedig — hol is? — újra meg újra kérésekkel halmozzák el, és ő kicsit vállvonagatva, szellemeskedve teszi fel a kérdést: „Farmernadrágot hozzak, vagy Nobel-díjaí?” (Magyaros feladat). Közben mindig ízlelgeti a magyar meg a svéd szavakat, és mások számára szokatlanul „meg­meglengeti a szavak közepét-végét.” A szórend sem szabályos, a hangsúly sincs a he­lyén, és mintha énekelne a megszokott beszéd helyett. így vállalja természetesen két­nyelvűségét: „Magyarnak svéd, / svédnek meg magyar: / két országban idegen, / két nyelv pártolt el tőle. / Sajnálod vagy kineveted: / ő tovább lengeti, megcsúszik, magá­val rántja / és keveri-keveri. Svédmagyarul és magyarsvédül.” (Svédmagyaros). S a régi nyelvkönyv címét kiforgatva ír verset: „Tanuljunk könnyen, gyorsan magyarul — Stockholmban. „Mindig érzi a nyelv fontosságát: a „szavak közötti magasfeszültséget” (Készülődünk). Olykor pedig egy-egy verse azt igazolja, hogy a verskötet címe, A párbeszéd művészete többszörösen indokolt. A Fehér lyuk című versét Kálnoky László „Kiszorítósdi” című verséből vett mottóval kezdi: „Egy gondolat bánt engemet! / Il­letve több gondolat bánt, de most ez az egy / nyomul előtérbe. Eszembe jutott ugyan­is, / hogy ha egy versem megjelenik, / mindig kiszorit valami idegen írást, költeményt vagy prózát / ami különben épp ott jelenne meg.” Thinsz Géza követi a megszeretett Homálynoky Szaniszló azaz Kálnoky László költő különösen közvetlen versprózában és oldottan kötetlen — ironikus stílusban írt emlékiratát. így a hajdani emlékeket és sérelmeket, hosszúságokat Kálnokytól tanult látszólagos könnyedséggel és finom iró­niával fricskázza meg. Azt meséli el „fehér lyukas” lírai emlékiratában, hogy hajdan a Ludas Matyi főszerkesztője 1954-ben humorosnak tartott versét úgy közölte, mint „Temes Géza” alkotását, mert — mint kijelentette T. L. főszerkesztő —: „Nyugodjék meg, fiatal barátom! / Hasznosabb névvel láttuk el. Mi az, hogy Thinsz? Akit / így hívnak, legföljebb Uruguayban lehet költő, nem / Magyarországon.” S a verset a Kál­nokytól tanult fordulattal, váratlan kanyarodással folytatja, hogy félig igaza lett a Ludas Matyi főszerkesztőjének, mert Thinsz Géza ha nem is Uruguayban, de Svédor­szágban lett költő. „Kineveztek kultúrhídnak” — írja Thinsz egyik verseimében, vagyis azt emeli ki, hogy a „svéd—magyar kapcsolatok” az ő testén át „csattognak”. 0 válogatta és rész­ben fordította a tizenegy svéd költőit bemutató, Szédítő táj című, antológiát a Modem Könyvtár sorozatban. Artur Lundkvist, Harry Martinson, Gunnar Ekelöf, Erik Lin- degren, Karl Vennberg, Werner Aspenström, Bo Setterlind, Lars Forssell, Tornas Tranströmer, Sonja Akesson és Göran Palm verseit hozta közel a magyar olvasók­hoz. Fordításai közül talán a szerelem hangjaira van legközvetlenebb szava: „Súlyos melledből halált iszunk — / folyékony aranyat, örökkévaló boldogságot”, vallja Lund­kvist Asszony című versrészletével. Aztán Tomas Tranströmer verseit fordította és válogatta: az Üj pegazus sorozatban adta ki az Európa Könyvkiadó, (az utószót Csat­lós János írta). A magas hevítettségű és tömörítésű versekben érdekes északi tájmotí­vumok és zenei remimisztenciák élnek. Tranströmer C-dúr című versének részletét így szólaltatja meg magyar nyelven: „Elszabadult egy daliam / s hosszú léptekkel / a kavargó hóban járt. / Mozgásban minden a C-hang felé. / Iránytű rezgése a C-hang felé. / Egy teljes óra a fájdalmak felett. / Könnyű volt! / Mindenki mosolygott a fel­hajtott gallérok mögött.” Közben pedig nem felejtette Thinsz a magyar nyelvet és a magyar költészetet sem. Moderna ungerska berättare címmel Csatlós Jánossal együtt Stockholmban magyar elbeszélőket adott ki. Aztán Sex ungerska poeter címmel József Attila, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Nagy László és Juhász Ferenc verseit szólaltatta meg svéd nyelven. Külön kötetben válogatta és részben fordította Weöres Sándortól A hallgatás tornya verseit, majd ugyancsak külön gyűjteményt je­lentetett meg Petőfi, Pilinszky és Illyés verseiből. Ez a vázlatos felsorolás is bizonyít­958

Next

/
Oldalképek
Tartalom