Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Dedinszky Erika: Cees Nooteboom (életrajz)
DEDINSZKY ERIKA Cees Nooteboom ÉLETRAJZ Cees Nooteboom, a mai holland irodalom egyik legérdekesebb, legszínesebb alakja — világutazó, regényíró, esszéista és költő — 1933-ban született Hágában. Szüleit korán elveszítette. Apját a halál, anyját az élet ragadta el tőle. Apja Hága bombázása alatt pusztult el. Anyja a fiát először fereneesrendi, majd ágos- tonrendi internátusba adta, visszaköltözött rokonaihoz a délholland katolikus Brabant megyébe s röviddel ez után ismét férjhez ment. Szigorúan vallásos mostohaapjával Cees nem tudott megbarátkozni. Miután rendhagyó magaviseleté és független gondolkodásmódja miatt egyre-másra tanácsolták el a különböző egyházi kollégiumokból, a mostohaapa végül otthonából is kitiltotta, és megvont tőle minden anyagi támogatást. Sorsát megpecsételte ez a korszak. Ahogy maga mondja: ’Elgondolkodtató, hogy a mások viselkedése milyen radikális irányt szabhat az ember életének. Valaki kirúgja az iskolából. Valaki nem fogadja be az otthonába. S lám: világvándorrá váltam.’ Cees Nooteboom még csak tizenhét éves, s már önálló kenyérkereső. Kezdetben hivatalnokként dolgozik Hilversumban, szűkösen él, a pénze lakásra, kosztra megy el. Penzióban lakik. De esténként, éjszaka, a hétvégeken már ír. Olvas is rengeteget. Oly satnya és beteges, hogy nemcsak strandon nem mer mutatkozni, a katonai szolgálat alól is felmentik. Utazni kezd, néhány év alatt bejárja az egész világot, először csak mint kispénzű turista: autóstoppal, matrózként, vagy mint zugutas. És eközben is ír: egyelőre verseket, aztán megszületik első regénye is, és azonnal sikert arat. Boldogan fedezi fel, hogy van mégis hazája: csak épp nem ott, ahol született! A forróégövi és szubtrópikus vidékek vonzzák igazán, az izzó, sziklás karszt, a nyugtalan őserdő: Észak-Afrika, Dél- Amcrika. Izgatottan járja be a Távol-Keletet, főleg Japán titkaiba szeretne behatolni, de szomorúan tapasztalja, hogy a keleti ember mentalitása, értékrendje, életérzése örökre zárva marad előtte. Szívesen látogatja Párizst, de leginkább Spanyolországot, mely az évek során másodhazájává válik, sőt: az egyetlen, igazi hazájává. Az év nagyobb részét ma is ott tölti, ott írja könyveit. Cees Nooteboom nem érzi, nem vallja magát hollandnak: ’Ügy érzem, nem vagyok idevalósi. Jövök-megyek, de nem kívánok ittmaradni. Fontosnak tartom, hogy újra meg újra felkeressem személyiségemnek a világ különböző pontjain hátrahagyott szilánkjait s visszatérjek a holland tájaktól annyira elütő tájakra, a holland kultúrától annyira különböző kultúrákba. Nem is nézem le a holland kultúrát, csak van bennem valami állandó titokzatos elvágyódás, távoli ősök munkálnak bennem talán, s ők teszik, hogy sehogy sem tudok végleg ráhangolódni erre a társadalomra ...’ Hajózó, vándorló kozmopolitizmusával azonban Nooteboom ugyanakkor ízig-vérig: holland. Gyakran mondják a hollandokról: abban soviniszták, hogy roppant büszkék arra, hogy ők nem soviniszták. . . Az állandó bolygó-hollandiság 996
