Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI MAGYARORSZÁGON: - Árpás Károly: Az észt nemzeti megújulás (tanulmány)

ség sírba dönti. Az utódok pedig nyakló nélküli orosz kapcsolatokkal kompromittálják lapját és szellemi örökségét. Egyetlen koncepciózus ember marad, akit eddigi érdemei, tapasztalata, erkölcsi tisztasága kiválasztanak a vezető posztra — ez az ember Jakob Hurt.

1872-ig Jánosén mellett dolgozott, de tisztán maradt a vádaktól. Annak idején támogatta Jakobsont, elfogadván nézeteit a szociális kérdés és a földtulajdon fontosságáról, de a radikális eszközökkel szemben a reformokra törekvést találta járható útnak. Köler és Kreutzwald jó kapcsolatot tartott fenn a 'tehetséges lelkész-tanárral, aki a történelmi hagyományok alapjára építette nézeteit. Mint az Észt Egyetemista Társaság alapítója maga mellé állította a fiatalságot. Veskével is együttműködött, s mindezek mellett pap volt, s ez sokat jelentett a vallásos észtek számára. Munkatársainak, elődeinek megmenthető gondolatait beleépítette rendszerébe — egyszóval ő képviselte a folytonosságot. Lehetőségei igen korlátozottak voltak. Politikai programmal nem jelentkezhetett, a .hatalom erőszaka a kultúra területére kényszeríti. Sőt az orosz kormány felismeri, hogy a kulturális tevékenység köré nemzetiségi ellenállás kristályosodhat ki, ezért itt is támadást indít. 1887-től csak orosz nyelven lehet oktatni, elemi iskolában is! Megszüntetik a kundai és a tartui tanítóképzőt. 1889-ben a Sándor-iskola elkobzott pénzén orosz nyelvű mezőgazdasági szakiskolát hoznak létre. Ebben az évben újabb tanítóképző szűnik meg, a következő esztendőben is kevesebb lesz eggyel. A két kormányzóság területén csak két tanítóképző marad. 1893-ban betiltják a Toliforgatók Társaságát.

A russzifikációs törekvések ellen a nemzeti nyelv, a népköltészet (és a belőle fakadó irodalom) ápolását, pártolását javasolja — ez a nemzeti hagyományok megőrzését is jelenti, ö a történetírás megindítója, s a lakosság minden rétegét bevonja óriási néprajzi gyűjtésébe. A gazdasági elnyomásra két válasza van. Egyrészt legyen az észt lakosság önellátó, a fogyasztók támogassák az észt burzsoáziát. Másrészt próbáljanak betömi a birodalmi piacra. A politikai pressziót azzal véli semlegesíteni, hogy lojalitást hirdet — nem szabad támadási felületet nyújtani. Csökkenteni kell az ütközési lehetőségeket, ezért elítéli a kispolgári demokratákat (Järv és társad), akik lett 'társaikhoz hasonlóan eljutnak a munkásosztály jelentőségének felismeréséig, sőt osztály- harcukban melléjük állnak. Ugyanakkor .rugalmasságot prédikál — meg kell ragadni minden alkalmat egyesületek létrehozására, mert ezek politikai enyhülés esetén az észt demokratikus politika bázisai lehetnek. Sikerül megtartani a Dalosünnepeket, melyek látványosan mutatják az egység erőinek növekedését. 1894-ben uralkodóváltás következik be, II. Miklós bizonytalan nemzetiségi politikája enyhülést ígér. Az észt nép nem asszimilálódott, nemzeti tudatát megőrizte, különállását megtartotta.

Hurt győzelmét szemléletének racionalizmusa és realitás-érzéke okozta, ezzel tudott széles bázist teremteni. Osztálybékéje bármilyen hamis volt jelszónak, nem hangzott hazugul a népet eltiporni akaró hatalom árnyékában. Az egységbe kovácsolás sikerét nem homályosította el semmi — kivéve az egység jövője. Mert a jövő burzsoáziája (miután az öregedő Hurtot a tudományos életbe szorította) kisajátította ezt a „kultúrideológiát”, s a nemzeti megújulás díszleteivel saját hatalmát, annak kizsákmányoló jellegét és megalkuvásra mindig kész hajlamát kívánta eltakarni.

*

Az észt nemzeti megújulási mozgalom mint tudatosan irányított folyamat felszámolta (bár csak részlegesen) az észt népnek a gazdasági-társadalmi fejilődésbeni elmaradottságát. A kapitalista termelési viszonyok uralkodóvá váltak, az osztályok és a rétegek alapvető átrendeződése lezajlott. A mozgalom etnikai, nemzeti elhatárolódása során tudatosította .más népek, nemzetek létezését. A szomszédos népekkel szük- ségszerűer szoros kapcsolatot alakítottak ki, ez egyszerre volt előnyös és hátrányos. Sajátos út az észteké — 'talán mert rokon nyelvű, rokonság tudató nép élt a szomszédjukban. Érvényes volt rájuk a balti sajátosság, a progresszív és regresszív erők, folya907