Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI MAGYARORSZÁGON: - Árpás Károly: Az észt nemzeti megújulás (tanulmány)

hette Tartu városának, egyeteme összegyűjtötte iaz értelmes fiatalokat. Az egyetem mellett növelte a szellemi rangot az Észt Tudós Társaság is. A lakosság etnikai megoszlásában Tartu bizonyult a leginkább észtnek, gazdasági, társadalmi helyzetüket tekintve pedig itt a legerősebb az észt polgárság.

Jannsen, a vändrai kántortanító, a molnárfi, pietista himnuszok fordításával indul. A fogyasztói igényt felismerve 1850-ben lapengedélyért folyamodik, s míg megkapja, kalendáriumokat ad ki. Jó üzleti érzékkel megszerzi az észt sajtómonopóliu- mot: 1869-ben már 5 lapot ad ki, összesen 22 000 példányban havonta. Jannsen egységes népnek tekinti a ikét kormányzóságban élő észteket, llátja a polgárosodás szükségességét, s azt is, hogy a földikérdés milyen veszélyeket hordoz. Egyszerre képviseli a földnélkülieket és a földhöz frissiben jutottak érdekeit, gyakorlati, gazdasági tanácsokkal látja el őket, kérdéseikre megoldásokat keres. Ügy látja, hogy a birodalom asszimilációs és integrációs erőszaka ellen egyedül a polgárosodást ígérő német vezetésű autonómia védheti meg az észteket. Ez a rugalmas taktikai érzék, a gazdagodás előtérbe helyezése, a társadalmi, politikai, nemzetiségi ellentétek vallásos-morális elmosása, a politikai érettség lehetséges közéleti partnerként tünteti fel őt és lapját a német esztofilek szemében. A kreutzwaldi irány hívei felismerik, hogy a lap — megnőtt befolyásával — kiváló eszköz a kulturális felemelkedés kiterjesztéséhez, hallgatólagos támogatásuk növeli Jannsen tekintélyét. Neusék nem képesek észt nyelvű lapot indítani, túlságosan félresodródnak külföldi (Herzen és köre) és belföldi (orosz asztofil vonal) kapcsolataik miatt. A tartóssá váló, növekedő tartui sikerek láttán a Pétervári Hazafiak is elfogadják a Jannsen vezetése alatt kialakuló egységet, bár sosem kötelezik el magukat Jannsen céljai mellett, s nem mondanak le önálló kapcsolataikról. Jannsen sikeréhez hozzájárul leánya, Lydia Koidula ez időben induló költészetének népszerűsége, s hogy képes volt megnyerni az egyetemistákat is.

Politikai tudatosságát két korai lépés jelzi: 1857-től népszerűsíti a dalosköröket, dalostalálkozókat, 1858-ban pedig nagy cikkel köszönti a jyväsikyläi finn oktatási nyelvű középiskola alapítását. Miaga és lapja kimarad a petíció-mozgalomból, ám megőrzi cselekvési szabadságát, és 1865-ben „Vanemuime” néven kórust alapíthat. Ugyanebben az évben kezdődnek az egyetemen a „Kalevipoeg-esték”, ahol nagy sikert arat a végzős Hurt. Jannsen addig vár, míg kormányzóságszerte daloskörök szerveződnek — terve az Észt Dalosünnep megszervezése. Ez a találkozó a nemzeti megújulási mozgalom egységét hirdette, a Kialevipoeg mellett a nemzeti egység jelképe lett. Létrejöttében, megszervezésében ösztönözte őket más dalosünnepek sikere, az észt líra kibontakozása — s az időpont (1869) is nagyszerű lehetőségként kínálkozott. Egyrészt I. Sándor balti reformjaira emlékezve II. Sándornak és reformpolitikájának csinált propagandát, másrészt az év elejétől folyó Szamarin — Schirren vitában ez a megmozdulás a balti németség politikája mellett kiállásnak is felfogható volt. S mindezek mellett erőpróba is: mennyire képes összefogni híveit a Vanemuine társaság. Ekkor léptek a nyilvánosság elé az újabb céllal: az észt nyelvű középiskola önerőből történő megteremtésével. A terv terv marad, mert az egységgé váláshoz vezető diadal kapujában az egység névlegessé vált. A középiskola kivívását csak politikai nyomással lehetett volna elérni — a zászlóbontásra eltávolodtak az apolitikusok, észtnyelvűsége gyanússá tette az orosz hatóságok mellett a baliti németek előtt is. Az észtek még nem váltak a németekkel egyenlő politikai erővé, óm a fenyegetettség olyan nyilvánvaló lett, hogy az esztofilek, ikonvervatívok visszavonultak. A szakadás később következett be, ám a törésvonalak az év közepére jól kirajzolódtak. A gazdasági-társadalmi fejlődés távlatai az elkülönülő érdekek túlsúlyba kerülése felé mutattak. A politikai-filozófiai nézetek kohéziója gyengül, a csoportok vezetői a kibontakozásnak más-más útját tartják reálisnak. Mindezt tovább erősíti, hogy a vezetők politikusokként — járatlanságuk vagy túlzott önbizalmuk miatt — hibákat követnek el, olyan hibákat, amelyek etikai hibákká változnak a tömegek előtt. Ez alapozza meg a jövő személyi torzsalkodásait is.

901