Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Vékony Gábor: Késő népvándorláskori rovásfeliratok (tanulmány)
magánhangzókat iáiig jelölik, ligatúra is előfordul a feliratban, ami régiségére utal, bizonyára az enlakai feliratnál korábbi időre. A felsoroltakon kiviül a székely rovásírásnak csak olyan emlékei vannak, amelyek művelt és tudós emberek naplójegyzeteilben, irataiban maradtak ránk. Ezek között nagyon sok az ábécé-leírás, ezeknek az ábécéknek a többsége pedig Telegdi 1598-as Rudimentájára megy vissza. Egy kivétel van ezek között, ez Kájoni János ferences szerzetes 1673-ban feljegyzett második ábécéje, amely bizonyos kapcsolatokat mutat a Marsigli féle rovásnaptár jeleivel, amelyet ugyancsak közeleső időben jegyeztek fel. Vagyis a XVII. század végén a rovásírás még élt Székelyföldön. A székely rovásírás eredeti jeleinek számát és a jelek sorrendjét nem ismerjük. Az ismert ábécék a latin ábécé sorrendjében adják a jeleket, hogy azonban ez egykor nem így volt arra a nikolsbur.gi ábécé részben eltérő rendszere utal. Érdemes a 46 jegy hangértékét az ottani sorrendnek megfelelően felsorolni: a, eb, ec, enc, eck, ecs, encs, ed, and, ej, e, f, eg, egy, engy, aty, hh, eh, i, ok, unk, l, ely, m, en, eny, nye, o, ep, emp, ek, r, ezs, s, et, ént, u, ev, ő, ü, sz, ez, ezt, est, us, tprus. Ebben a sorban ugyan sok a hang- kapcsolat, de a 34 egyszerű hang sorrendje sem követi a latin ábécé rendjét. Egészen különös helyre került a ty jele (aty), a két k (ak, ek) pedig két különböző helyen tűnik fel stb. Noha a latin ábécéhez való igazítás az eredeti sorrendet már erősen megbolygatta, még így is felismerhető, hogy a nikols- burgi ábécé ősének rendje az arameus ábécé rendje volt. Hasonló helyzetben ugyanis ott fordul elő két különböző t hang és két különböző k hang jele. A ty jele pedig korábbi t jelből alakult ki, mert ty hangunk korábban nem volt, annak jelölésére természetesen a t jelet használták. Ugyancsak végső soron az arameus sorrendre utal az is, hogy a p, k, r után a zs következik a nilkolsburgi ábécében. Nyelvünkben ugyanis zs hang osak jövevényszavakban fordul elő, ill. néhány esetben s-iből alakult ki. A p, k, r, zs sorrend ugyanakkor arra is utal, hogy a nikolsburgi ábécé ősének nem a hagyományos arameus ábécé (amilyen ,pl. a héber is), hanem annak valamelyik változata volt a mintája. Ezt a sorrendet (ill. /, q, r, s sorrendet) találjuk meg viszont a már említett Mubáralksáh Marvarrúdínál a kazár ábécé leírásában. Nem igen lehet kétséges, hogy indfcolishurgi ábécé eredeti sorrendje valamilyen kapcsolatban áll a kazár ábécével. A székely írás jobbról balra halad, amint az a türk rovásírásban (és a sémi írásokban) is szokásos. Korai emlékeken a betűk szögletesek, ez a rovás természetéből adódik, egyetlen rovott faemlékünk viszont az a bot volt, amelyről Marsigli a rovásnaptárt lemásolta. A forrásadatok között azonban több olyan akad, amely fára rovásról szól. Az írás jobbról balra haladását magyarázzák azzal is, hogy a balkézben tartott rovásbotra róni jobbkézzel csak jobbról balra lehetett. Meg kell azonban mondjuk, hogy az íráshagyomány mindig erősebb annál, hogysem ilyen technikai körülmények azt befolyásolják, a székely rovásírás is nyilván azért jobbról balra menő sorvezetésű, mert eredete olyan írásrendszerekhez kapcsolódik, amelyeknél ez volt a szabályos. A szavak elválasztására pontokat használnak. A rovásnaptárban gyakran egy pontot találunk, Telegdi Rudimentáj ában kettőspontot, a csíkszentmiihá- lyi feliraton négy egymás fölött elhelyezett pont a szóválasztó. Hasonló szóválasztó jeleket találunk (mások mellett) a türk rovásírásban, valamint kazárjai rovásfeliratokon. Előfordul viszont, hogy különálló szavakat egybeírnak, ilyen jelenségre a türk rovásírásban is vannak adataink. 81
