Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - Rózsa Béla: Toldi feltámadása
RÖZSA BÉLA Toldi feltámadása A közelmúltban ismét alkalmiam volt a vasi irodalom hagyományairól szólni tanácsi és szakszervezeti könyvtárosok előtt, vetélkedőre készülő fiatalok és leendő népművelőik között, s ismét bebizonyíthattam régi (hibáimhoz való makacs ragaszkodásomat: már a regölést említve irányit vesztettem, s ahelyett, hogy gyors iramlban irodalmunk évszázadait száguldottam volna át, visszakanyarodtam ősi hit- és hiedelem világunk felsejlő titkaihoz. Nem csoda hát, hogy áttekintésem hiányos maradt, a ma születő irodalmi hagyományról pedig szót sem ejthettem. Holott — ez aztán igazán nyilvánvaló — a hagyomány is keletkezik. Ma is, itt is. Az meg kicsit rajtunk is múlik, hogy szárba szükken-e, ki- teljesediik-e, termékenyítő örökséggé válik-e? Mennyire törődünk a közülünk való jeles kortársaik 'életének dokumentumaival, máiként őrizzük meg a más tájaikról .közénk érkezőik hozzánk szóló szavait? Figyeljük-e, hogy mit vittek, mit visznek magúkkal a megyénkben ho&szabb-rövidebb ideig (tartózkodó íróik, s mely műveikben (bukkannak fel a vasi emlékeik, tapasztalatok? .Mi büszkék vagyunk enúékfóinkra, táblával jelölj ük meg egykori jeleseink alkalmi szálláshelyeit is, de gondoskodunk-e arról, hogy az utánunk jövőknék is hagyjunk emlékeztetőt? iFediig tudjuk: nemzeti értékeinket leghatékonyabban a szülőföldbe gyök éreztetéssel tudjuk továbbéltetni. A hosszas miagyarázgatás helyett egyetlen tároanovella keletkezéstörténetet fedem fel. A választásban megnyilvánuló elfogultságomat nem tagadom, de merem remélni Olvasóink megértését és megbocsátását. * A hatvanas években gyakran megfordult megyénkben Váci Mihály. Mi folyton — szinte a jóindulatával való visszaélés 'határáig — hívtuk, s neki szenvedélye volt szétosztani ia közös örömöket, összegyűjteni a közös gondokat. Hívtuk őt, mert benne szándékaink legjobb megvalósítójára ismertünk, akinek a népért, a művészetért, a mindig jobbért égő löbogása mindenütt felforrósította a szíveket. Utolsó vasi látogatását a Tanácsakadémián fejezte (be. Az ebédből alig fogyasztott, az italt is visszautasította. Rosszul érezte maigát, le is pihent egy félórára. Természetesen magára akartuk hagyni, de ezt nem engedte. Aztán indultunk országjárása következő állomására, Mosonmagyaróvárra. Tudtam, hogy pihennie kell, ő viszont a fél éve abbahagyott (beszélgetésünket folytatta. Akarva sem tudtam közömbös témákra témi. Néhány perc múlva éppen olyan szenvedéllyel magyarázott, mint nemrég a szónoki emelvényen. A múltat, a jelent s a már-már tapintható jövőt egységbe fogó nemzettudatról, az irodalmi köztudatról, ennek alakításáról, alakithatóságáról folyt a szó. Többnyire egymás gon861
