Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - Nagy Ildikó: Tér és tömeg (tanulmány)
visz bele új élményeket, bár lényegesen nem változtatja meg. Ha Vilt ekkor készült szobraiban az építettséget, az architektúra hatását hangsúlyoztuk, akkor Schaárnál — aki pedig kifejezetten épületelemeket használ fel —, a kulisszaszerűséget kell kiemelnünk. Hasonlóan ellentétes a tárgyak szerepe is művészetükben. Vilt szobraiban az emberi alak magába olvasztja a tárgyakat, Schaárnál a tárgy kapja meg az emberi tulajdonságokat. Mindkettőjük pályáján nagy szerepe van egy új szobrászati anyagnak, az üvegnek, mely 1969—70-ben jelenik meg műveikben. Ugyanazt az anyagot ellentétesen használják fel. Vilt színtelen táblaüvegeket rak egymásra, Schaár színes katedrál- üveget használ, és bronzzal, tükörrel is kombinálja. Szobraiban (Bronztükör, 1969; Üvegház, 1969. sitb.) egy sejtelmessé tágított belső tér áll szemben az univerzum végtelen terével, ugyanúgy egyensúlyozva kint és bent határán, ahogy figurái balanszíroznak lét és nemeiét között. (Kint és bent viszonyát, Schaár üvegtereinek kapcsolatát a holland interieur-festészettel Forgács Éva elemezte az Üj írásban, 1975-ben megjelent tanulmányában.) Az üveggel és a tükörrel új elem jelenik meg tér és tömeg viszonyában: az illúzió. Talán ha idő adatott volna rá, ezekből a kis belső terekből ugyanúgy megcsinálta volna az illuzionisztikus nagy teret, mint ahogy az Ablaksorból (1966) és hasonló szobrokból létrejött az Utca (1974). Vilt számára egészen másít jelentettek az üvegszobrok. Egyrészt megvalósította velük a végtelennek teljesen megnyíló, abban feloldódó tömeget, sőt az üvegbe átlátszatlan testeket helyezve tér és anyag teljes ambivalenciáját. Másrészt az üvegszobrokkal szakad el attól az .arányrendtől és viszonyítási alaptól, amelynek léptéke az emberi alak. A minimal art műveihez hasonlóan a méret, a kiterjedés kérdéseivel foglalkozik, mígnem olyan, minden irányban nyitott struktúrákat hoz létre, amelyek már nem lehatárolt tárgyak, hanem különféle tárgyak térbeli modelljei. Schaár élete ekkor már lezárult. Vilt pályája azonban még egy fordulatot vesz a szélsőséges absztrakciótól a szélsőséges figurativitáshoz, a teljesen nyitott tér- és itömegértelme- zéstől ismét a tradicionális, zárt tömeghez. Egy életműkiállítás talán majd megmutatja, hogy ebiben a maga idején oly váratlan és meghökkentő fordulatban vajon nem a posztmodern szobrászat új térszemléletét kell-e látnunk. Két párhuzamos és egymásnak felelgető pályaképet követtünk nyomon, és két eltérő szobrász-egyéniséget. Ha Viliben a fantáziát, a szüntelen változást és az átalakulás képességét csodáljuk, Schaárban a szívósság, a makacs kitartás nyűgöz le. Proteusz és Anteusz élt egy fedél alatt, hogy is tudtak volna megbékélni! A két pályakép egyben a szobrászat két útja is. A tapintási érzéken alapuló haptikus és a látás érzetén alapuló optikai tér- és tömegfelfogás lehetséges útjai a 20. században. Számunkra éppen ezért így teljes a kép, mert Vilt Tibor és Schaár Erzsébet munkássága együttesen teszi lehetővé, hogy modern magyar szobrászatról beszélhessünk. 853
