Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - Kövesdi János: Hagyomány és folytonosság a magyar zeneművészetben - interjú Kedves Tamással, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának igazgatójával

voltak, zenepedagógiai jellegű darabok tömegét írták; a két utóbbi különösképpen. De mai zeneszerzőink nagyobb része szintén vállalkozik gyerekdarabok írására; Kur- tág György Játékok című művét világszerte tanítják.

Zenei körökben is eléggé elterjedt az a vélemény, hogy az opera nem a jelenkor műfaja, eljárt fölötte az idő. Mégis születnek ma is operák világszerte, így Magyarországon is. Széles körben ismert a többek közt Szokolay Sándor Vérnásza, Petrovics Emil C’est la guerre és Lysistrate című operája.

Ha nálunk bemutatnak egy új operát, a zenésztársadalom mindig valamiféle csodavárással fordul a zeneszerző és a produkció felé. A Mózes bemutatását igen sok vita előzte meg. A szöveget nem az Ötestamentum anyagának pontos átvételével, hanem átírásával maga Burkó Zsolt készítette el. A vita egyik fontos pontja az volt, hogy vajon helyesen járt-e el. A másik kérdés, hogy vajon lehet-e magyarítani a zenei anyagot. Érdemes-e és lehet-e magyar jellegzetességekkel megjeleníteni, meg lehet-e úgy alkotni, hogy teljes operai produkció jöjjön létre, ne pedig sűrített koncentrált kamarazene-anyag. Kiderült, hogy lehet. Végül is főleg a Mózes tette nevezetessé Durkó legutóbb évekbeli tevékenységét. Hadd jegyezzem meg, hogy a Halotti beszéd még ismertebb, már korábbi keletkezésénél fogva is, és mert ősrégi szöveget használt a művész — a hagyományőrzés gesztusával. A csodálatos szöveg, az Ómagyar Mária-siralom részletei, a mai ember életérzésének zenei kifejezéseivel társulnak.

Hogyan szolgálja a huszadik századi magyar zeneművészet a modern ember eszmei és esztétikai nevelését?

A zene sokrétű közösségi funkciói közt az egyik legfontosabb a nevelés. Szerintem a zene nemcsak az esztétikai és érzelmi nevelés eszköze, nem csupán művészetre nevel, hanem emberségre is; nem csupán saját nemzetünk zenéjének megismerésére törekszünk, hanem a szomszéd népek, a világ népeinek zenéjét is meg akarjuk ismertetni. A testvériség szellemét akarjuk elültetni, ezt tanítjuk, erre neveljük diákjainkat, ezt tartjuk fő feladatunknak. Bartók eszméit szeretnénk a gyakorlatban megvalósítani. Az embereik közti testvériség, a kölcsönös megértés, az emberi értékek iránti fogékonyság — íme, ezek a mi gyakorlati céljaink. S a zene a legcsodálatosabb eszköz, leghatékonyabb lélekformáló erőként van segítségünkre nevelőmunkánkban.

847