Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - Thomka Beáta: A rövidtörténet műformája és típusai (tanulmány)
elbeszélő szerkezetet sem. A folyamatosságot értelmi, logikai, jelentéstani szinten szakítja meg az ilyen megoldás, miinek értelmében a fabuláris és szintaktikai vonal- szerűség szemantikailag ellenpontozott, álletve megsemmisített. Ezért nem tekinthető a vonalszerű kontra táblázatszerű, folyamatos kontra nem folyamatos oppozíció egyik 'tagja sem fenntartások, megszorítások nélkül érvényesnek. A rövidtörténet az ellentétes iránykészségek műfaja. Az ellentétekkel való játék, a széttartó irányok közelítése egymáshoz nemcsak a rövidtörténet belső formájának, hanem külső formájának is meghatározó jegye. Hogyan viszonyulhatnánk másként ahhoz ia jelenséghez, hogy a műfaji stratégia nemcsak konstruálást, teremtést, hanem rombolást, önmegsemmisítést is feltételez? Midőn a rövidtörténet önmaga felé is kiterjeszti ia strukturális paródia hatósugarát, lényegében a forma kihívását, önmagát illető kételyeit és elutasítását fejezi ki. Ahogyan a hallgatásra kényszerülő beszélő/elbeszélő „együtt történik” a történő dolgokkal, ahogyan a gesztusok szintjére redukálódik aktív ténykedése a „világban”, melyben a rövidtörténet létrejön, s a világban, melyet a rövidtörténet létrehoz, s ahogyan kénytelen beismerni, hogy sem nem azonosulhat e világgal, sem nem utasíthatja el visszavonhatatlanul, ahogyan e világon belül elkülönül, úgy távolodik el e forma ö nm-egteremtődéséve 1 egyidőben önmagától. Jacques Sternberg conte froid- inak egyike a megativitás szellemében -mond ítéletet — önmaga fölött is. A semmi című szöveg paradigmiatikus -műfaji önreflexió. A színen semmi sincs. A cselekmény nem játszódik sehol. Egyébként nincs is cselekmény. Éppúgy, mint ahogy szereplőik sincsenek. Érthető módon, nem beszélnek semmit. A függöny nem megy fel, mert még a szabónál v-an. Nehéz eldönteni, hogy a nézőtér telt vagy üres: még nem épült fel. Egyelőre szó sincs megépítéséről. F-el-épül-e valaha is? Ki tudja? A szerző, aki tegnap eldöntötte, hogy megírja a darabot, ma délután elhunyt. — o — Ha elfogadjuk -az álláspontot, hogy a modernizmus a „történeti világ képéhez” (mely az epikusán -megformált szerkezetben — a Totalitásban fejeződik ki) destruktív módon viszonyul, -tehát a Totalitást romboló, deformáló töredékszerűségre -irányul, akkor a -rövidtörténet, a fragmentum ( a mikro szerkezet) a modern érzékenység megnyilvánulásának és igazolásának leghitelesebb, par excellence műfonmáj-a. — (M. SREBRO) A rövidtörténet formakonzekvenciái — a belső összefüggésrendet alkotó paradoxá- lis intenciókkal, a világgal folytatott párbeszéd egyenetlenségeivel, hangzavaraival és szaggatottságával ellentétben — töretlenek, élesek, tiszták és egyértelműek. Az emberi történés folyamatából nem sajátít ki többet a maga számára, mint amennyit íratlan poétikája értelmében elkülöníthet és magába zárhat. E kényszerhelyzetből, aszköztelenség-énék biztos tudatában, előnyt teremt. Nem azzal kockáztat, hogy erejét felülmúló feladatokra vállalkozik, h-anem azzal, hogy az elvitatott dolgokkal együtt, mint -amilyen a gondolkodás -és alkotás szintézis érvényű teljességének, az életfolyamatok célirányosságának, áttekinthetőségének, az összefüggő világkép és a zárt formák kialakításának lehetősége, önmagát is elvitatja, feláldozza. Áldozata tanúságtétel a világ szellemi birtokbavételének (MUSIL) lehetetlenné válása mellett. Lábjegyz-etnyi kordökumentum, melynek esendősége és „nagysága”, leépített- sége és ellentmondásai olyan erősen bele vannak ágyazva a modem korba, mint a DekameronbeU novella a középkor történeti korszakába és a reneszánsz szellemiségbe. 837
