Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Vékony Gábor: Késő népvándorláskori rovásfeliratok (tanulmány)
türk „török” szavakat és a Kül-tegin nevet. Az így megismert (betűk segítségével újabb szavak tárultak fel előtte, s végül meglett az egész betűsor, s az írásrendszer alkalmazásának szabályai. 1893. november 25-én Thomsen előtt világossá vált a türk rovásírás. November 29-én erről levélben értesítette V. Radlovot, december 15-én pedig előadást tartott felfedezéséről a dán akadémián. Radlov 1894. január 19-én a szentpétervári akadémián előadta a Kül-tegin felirat fordítását, s ugyanakkor megkezdte a türk feliratok közlését. Thomsen előzetes jelentése 1894- ben jelent meg, 1896-ban pedig közölte a nagyobb orkhoni feliratokat. A feliratok megfejtésének záróakkordja Thomsen 1924-ben németül megjelent munkája a mongóliai emlékekről. A türk rovásírásnak 42 önálló jele van, további bárom jelnek bizonytalan a meghatározása, ezek csak egy-fcét helyen fordulnak elő. A magánhangzókra általában négy jelet használnak. Ugyanaz a betű jelöli az a és e-t, az i és (mélyhangú) y-t, az o és n-t, valamint .az ö és ü-t. A Jenyiszej vidéki feliratokban még egy jelet használnak, ez a zárt e jele (vagyis egy olyan hangé, amit pl. Nyugat-Dunántúlon a mentem, vettem szavak első szótagjában, s az ember szó második szótagjában mondanak). Amilyen szegényes a magánhangzók jelölése, annyira gazdag a mássalhangzóké. Egy-egy mássalhangzó jelölésére többnyire bét betű van, attól függően, hogy az illető hangot magas- vagy mélyhangú szóban használják-e. Tehát például a türk szóban a í, r és a k jelölésére más betűt használnak, mint az artuq („több”) szóban. A mássalhangzók között csak a cs, m, nj, ng, p és z hangoknak nincs két jele, ezeket ugyanazzal a betűvel jelölik magas- és mélyhangú szavakban is. A különböző k hangokra (ill. e hangok hangkapcsolataira) viszont öt különböző jel van, a mély- hangú és a magashangú jelen kívül az yq — qy, az oq — uq — qo — qu és az ők — ük — kő — kü hangkapcsolatokra használnak külön jelet. Külön jele van az U, nt, ncs hangkapcsolatoknaik is. E rendszer következménye, hogy a magánhangzókat gyakran nem írják ki. Lássuk például Kiül tegin feliratának kezdetét: Tngritg tngride bollms türbü bilge qghn bu ödke olrtm / isbmn tükti sidgl ulj u injgünm ogimm bárki ughsm / ibudnm ibrje sdpyrt bgir jyirja trqt bujruq hglr. Ez a szöveg a magánhangzóikkal együtt a következőképpen hangzik: Tengritag tengride boirnys itürkü bilge qaghan bu ödke oluritym sabymyn tüketi esidgil inijigünim oghlanym biriki ughusym bodunym birje sadapyt ibegler jyrja tarqat ibujruq ibegler Magyarul: Én, az éghez hasonló, égtől lett türk Bilge kagan ez időiben uralkodtam Szavaimat hallgassátok végig öcséim, fiaim, veletek együtt minden nemzetségem és népem. Jobbra ti, sadapyt bégek, balra ti, itarkanok és bujruk bégek ... Fentiekből látható, hogy szó végén mindig kiírják a magánhangzót, s a többi magánhangzó kiírásának vagy elhagyásának is megvannak a törvény- szerűségei. A türk rovásírásos emlékek megfejtése jelentős forráscsoporttal gyarapította Belső-Ázsiáról való történeti ismereteinket. Ugyancsak nagy jelentőségűek ezek az emlékek a török nyelvtörténet kutatói számára, s fontosságuk az írástörténeti kutatásokban is felmérhetetlen. Korábban már szóltunk arról, hogy a türk rovásírás néhány jele török ideogrammból származik, magának 75