Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - Hegyi Katalin: Szentkuthy Miklós - Életrajz (1908-1948-ig)
kritikáig minden megtalálható a korabeli sajtóban. Legelső sajtóvisszhang: Nemzeti Újság 1934. V. 13.: Kállay Miklós szinte delériumos pocskondiázása. Jellemző volt a közhangulatra a Magyar Hírlap zsumalisztikus, de találó címe: Nem tudjuk: micsoda. Megmondjuk: kicsoda (A titokzatos Szentkuthy Miklós elmondja: Miért írta meg az utolsó évtized egyik legkülönösebb könyvét).16 Csaknem minden folyóirat helyt adott a Prae- ről szóló véleményeknek. A Literatúra kritikusa, Teles Péter így zárta cikkét: „Egy ember írta Prae-t. Pontosan eggyel több, mint ahány olvasta.”17 Vajda Endre két évvel később így írt a mű olvashatóságáról: „Mintegy két éve, hogy Szentkuthy műve elhagyta a sajtót, s azóta már ki is alakult róla az irodalmi köztudatban a felületes kép, mely elég döntő volt a könyv sorsára: hogy olvashatatlan. Pedig a Prae- ben minden megvan, ami egy irodalmibb igényű korszakban eseménynek számíthat, hiányoznak azonban belőle a szociológiai aktualitások, melyek a jelenlegi magyar irodalom vezérhangját adják, vagy a harcos kihívás, mely politikai elevenre tapint. Ezért történt, hogy csak kevés és zártkörű méltatót kapott és támadói is csak enyhén-rosszindulatú, hozzá-nem-értő iróniával tértek napirendre felette.”18 Babits nagy gyanakvással nézte a könyvet, és a könnyű és nehéz irodalomról való eszmefuttatásra ingerelte: „... Polcomon valóságos szemrehányásként vár a ’magyar Joyce’: messziről fölötlő, testes kötet, mély mintha egy óriás paródia volna, még külső formátumában is hasonlítani akar az Ulysseshez; ámbár tartalmában és stílusában talán inkább még Proust művéhez akar hasonlítani .. ,”la Ma már tudjuk, hogy mind Joyce-hoz, mind Prousthoz kevés köze van Prae-nsk (bár a regény írásakor már mindkettőt olvasta az író). A Prae formátumához más adta az ötletet: „Az Eggenberger könyvesbolt kirakatában láttam a ’PAN’ című olasz folyóiratot, ennek a betűi voltak mintáim.” — számol be az író egyik nyilatkozatában.20 Kállay Miklós a Képes Krónika ban szkeptikus, de mérsékelt véleményt képvisel: „Van irodalmi elismerésre méltó bátorság abban, hogy valami újat, merészet próbált s ennek a kísérletnek nem kis türelemmel gyűrkőzött neki. Bár egész könyve zavaros, hermeti- kus, sokszor borzasztóan naiv és tudálékos is egyszerre, olykor mégis meglepő, költői víziókra, képekre talál. (...) A ’Prae’ minden Gargantuaszerű túlarányai mellett is elvetélt koraszülött, de nem lehetetlen, hogy kerül még a szerző műhelyéből időre kihordott épkézláb születés is.”21 A konzervatív ízlésű Alszeghy Zsolt felháborodott a könyv olvastán. A Katolikus Szemlében élesen támadja az írót: „Ez az agy tele van kábító sokféleséggel, szinte perverz újdonságkereséssel, az elemzésnek elbírhatatlan végtelenjével, de ahhoz, hogy formába öntsön valamit, képtelen. Fárasztó, borzasztó, olykor undorító, máskor érthetetlen olvasmány, — de elismerem, új .. .”22 Szerb Antal a leglelkesebb méltatok közé tartozott: „Nincs még egy ilyen intelligens könyvünk, mint a Prae. Az európai szellem legmagasabb gondolatcsúcsait járja be köny- nyedén, játékosan, ironikusan és hasonlíthatatlanul egyéni módon.”23 A másik barát, Halász Gábor a Nyugat hasábjain fejtette ki értő, és kíméletlen véleményét egy ta- nulmányban.2'' Németh László egy higgadtabb időszakban így összegezte a Prae fogadtatásának tapasztalatait: „A Prae erényei és hibái egyaránt alkalmasak voltak, hogy szellemi életünk bizonyos irányú készületlenségét föltárják. (...) Magyarság és a Prae bohózatnak nem volt utolsó s nehéz megmondani: mi volt mulatságos benne: a megrö- könyödöttek természetes dühe, vagy a sznobok természetellenes zavara.”25 Amikor a kritikák célpontja Szentkuthy, ő már a VII. kerületi Barcsay utcai Madách Imre Gimnáziumban dolgozik óraadó helyettes tanárként. Az angliai ösztöndíjról hazatérve már nem költözött vissza szüleihez. Rövid ideig feleségével a Kossuth téri Magyar Általános Kőszénbánya óriási palotájának tetején, egy panzióban laktak, de még ebben az évben, 1932-ben a Naphegyre, az I. kerület Derék utca 21. fdsz. 1. számú lakásba költöztek. Itt 1945-ig éltek. A gimnáziumban a német, ének, földrajz tanítását válogatás nélkül a nyakába zúdították, „mindenes” tanár volt. Énekóráin még harmóniumon is játszott. Tanítványai nagyon szerették a nagytudású, játékoskedvű színész-tanárt. A Pfistererből egyszerűsítették „csúfnévvé” a „Fityó”-t, s ez a ragadványnév egész tanári pályafutásán végigkísérte. 1939-ig volt ennek a gimnáziumnak tantestületében. 817
