Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - Ambrus Lajos: Eldorádó (regényrészlet)
fejünkhöz. Ezen feilül aztán már csak az áll, hogy here-mód elszaporodtak az efféle megoldások kedvelői. Mi szükség hát az universitas intézményét olyan eszközül tenni, hol botrány botlik botrányba, s nem célzat nélkül üt zajt maga körül, hogy a közfigyelmet magára vonja?” Keresszegi úr nem hallgatta tovább a bőséges szólást, Csicsóit figyelte, ki láthatóan erőlködött saját dialectusát és küljelenségét a convantionalis mívelt formákkal fénymázolmi; — arra gondolt, ami esti platáinsori sétái során (The walkin the dog) néha eszébe ötlött: vajon ténylegesen megérdemlitk-e ezek a fiúk a nyájas bánásmódot? Vajh, nem szélhámosok-e bankócsináló módjára? Vajh, eleget és szívósan törődnek-e az eszményi tudománnyal és saját stúdiumaikkal? Kibeszélhetetlen bosszúsággal emlékezett épp Gyulay és Hatvani szerkesztőknek szóban tett vizsgájára, melyet a tanítómesterek arriéra garde-jaként a saját lakásán tartott. Miután asztalával tisztelte meg a colllega urakat s kötetlenül szabad beszélgetést ajánlott, egyre növekedő döbbenettel hallgatta a szélhámos szócsápléseket, maneuverező semmitmondásokat, jószándékú improvisatáákat, s a mélyébbnál is mélyebbre süllyedt fo-teul-jében, amikor egy rossz óra múltán bizonyossá vált, nemhogy az Echo Christiana et-cha- tolica-t vagy netán a Militaris congratulatio comitatus Bihariensis-1, de az Emríccpiov xaToco-rpó<pixov-t, sőt!, sőt még a Kitett cégér, mely alatt feltalálja akárki is, minémű poshadt és mérges tejet fejt Keresztúri Pál Erdélyben egy Khatekismusnak tömlőjébe, némi nemű Heydelberga táján nőtt és hizlalt teheneknek tölgyéből a nem régen született csecsemő kérsztyéneknek szoptatására, mely megorvosoltatik egy keresztyén orvosdoktor által című opust sem olvasták; nem tüzetesen, de sehogy is. Először azt érezte, a legkisebb teremtése is a zoológiának gúnyos kacajt üt rajta — noha nem tudhatta, hogy a szétcsapott deákok a sáskányi anyagot mindösszesen egy álló nap kívánták haszonnal forgatni — végül is, mert spirituális képességeikről tudomása volt, kegyesen, pirulás nélkül megbocsájtotta a tanítványok eme botlását — fátylat, leplet, burkot rá! „HJA”, rezdült föl csöndes medi táti ójából Gsicsói úr érvednek munkálkodásával sem törődve, „hja!”, s ahogy hirtelen szünet állott be a monoiigisáló beszédben, újra eszébe szökött, mennyire nem szenvedheti, ha valaki a szivar hegyét leharapdálja — mérhetetlenül előnyösebb a szivar végét átszűrni, mint levágni: azon mód a dohánynedv a szivar végében marad s így a büdös lé nem folyik az ember szájába! —; aztán váratlanul, további szóváltás nélkül mindketten felálltak a hatalmas dékáni asztal mellől. S noha, more patrio paprikás dolgok is vannak imitt-amott, Keresszegi secretarius bizonyos lévén, hogy tervezetének egész hatását senki sem fogja tönkre silányítani, az ablakhoz ballagott: — szitált az eső, lenn, lenn, a íibaürülékes gyepen egy sártól csatakos emberfajzat mászott a kapufélfára, tetejéről leoldotta a marhapámy- vát, a vállára hajította, majd egynéhány korcsolyázó mozdulattal elhagyta a játékteret. 803
