Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - Zalán Tibor: Szavak, kék alkony, szavak (hangdráma-játék)

FN2 Ó, gyermekünk még 'kicsike, alig cseperedik, éppen 'hogy megszületett. FN1 Nem tudja még, mi a női mell, miért izgalmas, a kemény női mell miért, hogy mi az a nőd öl... KF Büdlös a hónaljatok! Nem akarok máidkor veletek játszani. IFI Valaki hiányzik. Valaki elment innen. Halljátok? Érzem, hogy keve­sebben vagyunk. Több a levegő, érti­tek, ez egészen egyszerű! Nékem mi­ért nem mondjátok meg, ki ment el? Hova ment el? Látom, ahogy megy a fövenyen. IF2 Hallgasson el! Nem tudjuk, mi­ről 'beszél. Kér enni? IFI Nem eszem. Nem eszem édes húst. Tudom, hogy azt zabáljuk meg, aki el akart menni. Öt fogtátok el, vagdal­tátok föl, ő az, édes a húsa. Bitangok vagytok, kannibállá lettetek. Az elő­zőt is így zabáitok meg. Az is édes volt, olyan, mint ez. FF2 Téved, öreg. Nem őt eszi. Avagy ha őt eszi, legfeljebb áttételakiben. Valószínűleg megzalbálták a patká­nyok, amint kilépett a házból. S mi­vel évek óta patkányt... FN1 Hagyd abba, te állat! Hagyd ab­ba! FF2 Nos, ha' olyan nagy a pofád, menj, nyisd szét a »palettát! Menj csak, nyisd ki, egyetlen gyenge kal- lantyú tartja. Kinyithatod az ablakot. Tárd már ki, na, mire vársz? FN1 Nem. Azt már nem! IF2 Miinék hergelitek egymást? Egé­szen békésen éltünk mi itt hatan. Mint egy nagy család. KF Ezt nevezed te életnék? Ez nem élet. Ez nem család. Ezt nevezed te családnak ? FN1—FN2 Tudod is, te taknyos, hogy mi az élet?! Van anyád, van . .. KF Anyám van, valóban, kettő is. Legalább egy apát szereztetek volna valahonnan magatokhoz .. . IF2—FF2 Apáid leszünk, apád he­lyett ... KF Ti nem kelleték. Nem tudtok még gyereket sem csinálni. Mit akartok tő­lem? IF2—FF2 Nevelni azért nevelhetünk, nem? KF Még a patkányokat sem bíznám rátok! IF2—FF2 Pedig rosszul teszed. Kapsz játékot, nem is egyet, kettőt, hármat, majd mi játszunk veled. Lovagolhatsz a hátunkon, pirospacsizunk, mi ket­ten — és te. KF És néha ikiimehetak? IF2—FF2 Nem. Nem! Nem! ! ! Innen nem mehetsz Iki soha. KF Nem akarok veletek maradni! FN1 Itt fogsz maradni, fiam. S nagy­ra nősz. FN2 Itt maradsz, kisfiam. S nagyra nősz. Gyerekeket fogsz nemzeni. KF Valóban? S kinék fogok gyereke­ket nemzeni? FN1—ÉN2 Mivel nincs más lehetősé­ged: nekünk! KF Hiszen ez szörnyű! FN1—FN2 Ennél nincs csodálato­sabb. Visszafogadunk magunkba, mint... mint 'halott. .. IF2 Mint 'halottjait a föld. IFI Valaki közeledik. Hallom a lépé­seit. Valaki megint járkál a fövenyen. Könnyedek a léptei, sarui alig érin­tik a talajt. Halljátok? Énékel. Énekel az esőben. FF2 Kuss! Elég ebből! KF Valóban, mintha nyílt volna az ajtó . . . igen, mintha . . . IF2 Te is fogd be a pofád! FN1—FN2 Viszajött. . . végre . . . visz- szajött! IF2 Ha visszajött, csak meghalni jö­hetett vissza. (szünet) FF! Azt hiszem, esik .. . (csönd) Azt mondtam, ha jól emlékszem, hogy esik . . . (csönd) Hé, azt mondtam, hogy esik! ... Esik, esik, esik, esik. IF2 Kuss! 779

Next

/
Oldalképek
Tartalom