Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Tandori Dezső: A levél címzettje ismeretlen (próza)
megkönnyebbülni. (Csak a kezem fáj még jobban ma reggel, aihogy ezt tisztázom.) Volt itt valami még, mondja a dr., verebükről is: „Verebek ősibb”, jav., „osivvanniak”, jav.; írom inkább én: „csiwiantak, négyen érkeznek, ide közel rebbennek le ...” És Sz. E. észrevesz egy cinkét is, ahogy izgatott lesz a verebekre, és ,ymit? mit? mit?” kérdéssel válaszol. Kinek? Mire? 'Följegyzés, egy másik elbeszélésből: „Még egy dupla joghurtos poharat a Semmel weás-három- szögbe! Nagy rá a veréb-igény. A Rudasnál, bármilyen 'hihetetlen, megmaradt egy csomó narancshéj és apró sajtkodka. Meg 'kell várni a telet! 1983 decemberében.” A kezem esalk stabilizálja a fájást, de a st. abü, jav., albilon túl nincs benne újabb sajg. Tehát a meregető mozdulat az dk. Azok a meregető mozdulatok azok (az okbk), simítom végig tollrajz névelő növényeim szélét, míg a doktort szelíden félrehárítom, ne öntözze őket, így csak tétlen öntöz, hogy mindenfajta olvasónak örömet szerezzünk, tehát önözi őket; azök a meregető mozdulatok az Okok, mondom, és a dr., látom, mere(n)g. Az ,,n” a bizonytalansági tényező, vagyis az „ny”, mondja a dr., és figyelmeztet: a mai két joghurtos pohár Ikerül a S emmelwe.is-háromszögbe. Másikunké s az enyém. Ide- másolom még az elbeszélés tegnapi változatának befejezésiét; lentebb az A LEVELEZÉS CÍMZETTJE ISMERETLEN c. kép (oímkép) látható: „Megyek majd, a leveleket néha verebeknek nézem a kopárságot tevő ágakon” (ez a saját szöveged, írja oda a dr.), „tövek alól egyet-iegyet” (levelet) „igazolványomba emelek; itthon 'borítékba teszem, megrajzolni majd. íróasztalomban ott her- venak, jav., hevernek, kb., hogy Némó feje fölött lennének. Vagy csak zsebeimben maradnak, felporlani. A dr. szerint az ő zsebeibe számos ilyen levelet Varrtak. Az ilyen levelezés az, aminek, fejezi be 'a doktor, a címe abszolút ismeretlen. Ez a mi mesterségünk cím-erezete.” 694