Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 8. szám - Dalos Margit: Provincia (elbeszélés)

SEBB KÖVEK VOLTAK. KÉSŐBB ARCA ELÉ EMELTE KÉT KARJÁT, ÉS LETÉRDELT. TÁRSAIM KÖZBEN EGYRE VADABBUL KEZDTEK ORDÍTOZNI, HANGJUK ELNYOMTA A KÖZUHOGÁST.

S Vallaunus agya, mint a viasz, a Vasszagú éjszaka óta őrzi a szavak lenyomatát. ízük, mint a szájba-aLvadt véré. S ez hol megerősíti aibbam, hogy létezik a biztos jó, hol elbizonytalanítja.

VALLAUNUS, DAGORIX FIA,

VALLAUNUS, DAGORIX FIA.

Harsogta az orgona azon a bizonyos rezgésszámon, amire a fejed is mindig rezonál, s ilyenkor van az, hogy a szemeidet is le kell hunynod, mert attól félsz, hogy elhagyják a gödreiket.

A kifelé áradó tömegben meglátod Teta Julkáit, s örülsz, hogy nem tévedtél, amikor az énekből az ő hangját vélted kihallani, s irigyled az arcán ülő boldogságért, ahogy kifelé mentéiben is fújja:

Krisztus kenyér, bor színében Ür s király a föld felett,

Forrassz eggyé békességben Minden népet, s nemzetet.

Még az ének befejezése előtt meglát, odafurakodik, megcsókol jobbról-hal- ról, s a zengő akkordok fölött — mintegy fölé énékelve — mesélni kezdi: egy katonai rocsó egyetlen szál ikiskatonája három idegen állampolgárt fogott ki a tóból. Mégcsak halászháló sem kellett hozzá. Egyenként, a hajuknál fogva húzta ki őket, csák oda kellett nyúlni, ahol a vízből levegő bugyborgott. Csak a szalmaszálat kellett két ujjal összefognia, s mint a nehézkes bálnák, ők is feljöttek a levegő után. A hajukban hékalencse ragadt, s a bakancsukig visz- szacsúszott harisnyáik fölött piócák tapadtak. A bőrük a bokájukon is olyan volt, minit a mosónők keze. Azok úgy könyörögtek a katonának, mint az aranyhal az öreg halásznak, — mondta Teta Jullka — hogy engedje vissza őket. S az valami csuda volt, hogy magyarul is tudtak. Idegen állampolgárok voltak, mondta a katona, és mégis magyarul beszéltek. Vagy félelmükben jött rájuk a magyar szó, mint a kishalra az emberbesZéd?

— S a katona mit csinált?

— Gázt adott, és vitte őket az őrsre.

— És ezt ti láttáitok ?

— Nem. A katona mesélte, amikor a kimenőjén a kocsmáiban forraltbort ivott.

A templom előtt álldogáltok még, jó ez az ünnepi sdkaság. Aztán az idegen rendszámú autók is szépen elkanyarodnak, mindenki siet a húsvéti ebédre. A pap zárja a kaput. Nagykaibátfoan, baszksapkában. 0, nincs itt már semmi Szent László, se keresztes vitéz.

679