Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Cs. Gyímesi Éva: Egy létszimbólum színe és visszája (tanulmány)

már-már közhellyé vált tétele az erdélyi irodalomnak az irodalom és az erdélyi magyarság életsorsának összekapcsolása, vagyis az a hit, hogy a művészet »-megváltja« a pusztulástól azt a nemzetet, amelyiknek szól”. (Erdély irodalmi élete 1918-tól napjainkig. Nyugat 1935/1.: 297.)

Szemlér Ferenc hasonlóan nyilatkozik: ,,az irodalmi mítosz emelkedettségét és szépségét alkalmazták ott, ahol (. . .) jól kigondolt politikai terv szerint kellett volna eljárni”. (Jelszó és mithosz. EH 1937.: 607.)

25 Filozófiai írások. Budapest, 1970. 87.

26 Írásaiból. Budapest, 1969. 230.

27 Uo.: 237.

28 Ideiglenes manifesztum a líra provincializmusa ellen. Párbeszéd a jelennel. Kri- terion, 1973. 312.

29 Ezekkel a motívumokkal külön tanulmányban szándékozom foglalkozni.

30 Hankiss Elemér i. m. 200

31 Történelmi jelen idő (Béládi Miklós szerk.) Budapest, 1981. 197—236.

32 Lásd: 1. jegyzet

33 Az irónia fogalmáról, állandó tekintettel Szokratészre. i. m. 95—96.

34 i. m.: 98.

35 Cs. Gyímesi Éva: A mítizált kényszerűség. Korunk 1979/1—2. 135—136.

36 Veres András: Az irónia mint értékszerkezet. Magyar Filozófiai Szemle, 1976/4.: 643.

59